Levéltári Évkönyv 11. (Miskolc 2002)

Tóth Péter: Késmárk és Szepesbéla határügye (1536-1540)

másolták be soha. Az is feltűnő továbbá, hogy lengyel részről mennyire komolyan vették az ügyet (elképzelhető, hogy ebben szerepet játszott Hieronym Laski személye is, aki Szapolyaitől elpártolva Ferdinánd oldalára állott, s 1535-ben kapta adományul Késmárkot

5

). Maga az ügy, legalábbis az iratokból úgy látszik, 1539-ben robbant ki (jóllehet a két helység közötti viszálykodás már 1536-ban, azaz rögtön Laski beiktatása után elkezdődött): Zsigmond lengyel király és Ferdinánd levélváltásából arról értesülünk, hogy Ferdinánd júniusra tervezte egy közös vizsgálóbizottság felállítását. Mivel azonban ez az időpont a lengyel félnek nem felelt meg,

6 a közös vizsgálatot szeptemberre halasztották - ezt azonban Ferdinánd mondta le azzal az indokkal, hogy országgyűlést kell tartania.

7 Közben azonban különkülön mindkét fél vizsgálódott (Jan Bielinski varsói kanonok például Pünkösd táján utazott a Szepességbe), s ezeknek a vizsgálatoknak az eredménye maga a bemásolt irategyüttes. Az ügy kirobbanásának oka nyilvánvalóan az lehetett, hogy 1539-ben „találta meg" a korábban hiába keresett, Szepesbéla igazát bizonyító okleveleket a káptalan egyik levéltári szekrénye mögött Csáji (vagy ahogyan magát nevezi: Váraljai) István volt megyei és káptalani jegyző. Ó végül, úgy látszik, „megúszta" ezt a fölöttébb gyanús ügyet: Zsigmond lengyel király hathatós közbenjárására 1540. januárjában kiszabadult a fogságból és Krakkóba távozott. * * * Az ügynek a Libri Legationum VI. kötetébe bemásolt iratai, amelyeket az alábbiakban bocsájtunk közre, a következőek: a szepesi káptalan 1429-ben kelt - minden valószínűség szerint hamis - oklevele, amelyben át van írva több korábbi, Késmárk és Szepesbéla határára vonatkozó oklevél (a); Csáji István levele Zsigmond lengyel királyhoz, amelyben beszámol a vele történtekről (b); Csáji István emlékeztetője egy meg nem nevezett lengyel személy (talán a kamienieci püspök) számára a Késmárk és Szepesbéla közötti ügyről (c); feljegyzés a jogsértésekről, amelyeket a késmárkiak követtek el a szepesbélaiak kárára (d); feljegyzés a Jan Bielinski varsói kanonok vizsgálata után a szepesbélaiakat ért jogsérelmekről (e); a jászói konvent 1540-ben kelt oklevelei Csáji István tiltakozásáról, illetve a számára kiadott bizonyságlevelekről (f). 5 Magyar Országos Levéltár, A. 57. (Magyar Kancelláriai Levéltár), Libri Regii, 3. kötet, 1)45. p. 6 /.rchiwum Glówne Akt Dawnych (a továbbiakban: AGAD), Libri Legationum, VIII. kjtet, 28. fol. 7 A GAD, Libri Legationum, VIII. kötet, 131v—132r. fol.