Levéltári Évkönyv 11. (Miskolc 2002)
Fazekas Csaba: Borsod-Abaúj-Zemplén megyei adalékok a „kádári konszolidáció" egyházpolitikájához
Ugyancsak javaslom, hogy megyei szinten behatóbban foglalkozzunk a társadalmi események megszervezésével. Ezek között is legelmaradottabb még a temetés és talán ezt kellene sokkal szervezettebbé tenni. Én járom a megyét és igen sokszor azt hallom az emberektől, hogy „kedves fiam, azt sem tudjuk, kihez kell fordulni, ha olyan temetést akarunk szervezni, ahová papot nem szeretnénk". Azt mondják az emberek, hogy ha megkezdenék, csak egy is lenne a faluban állami temetés, akkor a többi már rohamosan menne, mert igen sok faluban nem szeretik a papot, és ha meglátnák, hogy pap nélkül is lehet szépen temetni, akkor sokan igényelnék. Persze ezeket csak a rendelkezésre álló lehetőségeken belül lehet szorgalmazni, de úgy vélem, hogy ateista propagandáinkban ezzel a problémával is behatóbban kellene foglalkozni, és ennek gondolatát vidéken is fel kellene ébreszteni. Javaslom továbbá, hogy a megyei vezető elvtársak tudomása, vagy jóváhagyása nélkül a községi és járási tanácsok vagy pártszervezetek ne adhassanak ki különböző pártoló írásokat az egyházi személyeknek, mert ebből csak bonyodalmak vannak, ami nem kívánatos. Ugyanis papi berkekben kialakulóban van egy olyan szokás, hogy ha valami elmarasztalás éri őket, akár államigazgatási, akár egyházhatósági vonalon, akkor azonnal igyekeznek a helyi hatóságoktól pártoló írásokat beszerezni, amivel „ártatlanságukat" szeretnék bizonyítani. Sajnos a helyi szervek több alkalommal adtak is ilyen írásokat. Az ilyen népszerűségre való törekvés káros és igen nagy energiát igényel az esetleges viszszacsinálása. Az ilyen esetek megelőzése érdekében kérem, hogy a vezető elvtársak biztosítsanak nekem alkalmat, hogy a járási párt és tanácsi vezetőket ilyen vonatkozásban tájékoztathassam. Végül arra kérem a megyei vezető elvtársakat, hogy különböző egyházi ügyek intézése területén továbbra is maradjon meg az a kialakult szokás, hogy miután minden illetékes szerv bevonásával egy ügyet lezártunk, az utasítások vagy tanácsolások végső összegezését, mint hivatalos álláspontot az egyházak felé én közöljem, mert így elejét tudjuk venni továbbra is olyan téves és káros gondolatnak, hogy „nem érdekel, mit mondott az egyházügyi megbízott, megyek a pártbizottsághoz, majd ott nekem lesz igazam". Ezért tartom szükségesnek az előzetes egységes álláspont kialakítását, hogy a megindított folyamatban már ne üsse egyik intézkedés a másikat. Jelentésemben - megszabott lapoldalszám miatt - apró részletkérdések taglalására nem térhettem ki, így csak azt írtam le, hogy az elmúlt idők tapasztalatai alapján a jövőben leginkább mikre kellene figyelni. Természetesen az élet mindennap új arculatában mutatkozik, ezért nem lehetett itt az egyházpolitikai munka vitelére állandó hatályú javaslatot tenni. Jelentésem tudomásul vételét kérve maradtam elvtársi üdvözlettel Lobkovitz László megyei egyházügyi főelőadó Miskolc, 1962. május 21-én. B.-A.-Z. m. Lt. (Mes.) XXIII.-l/c. 253/1962. Egyh.ü. sz.