Levéltári Évkönyv 11. (Miskolc 2002)

Fazekas Csaba: Borsod-Abaúj-Zemplén megyei adalékok a „kádári konszolidáció" egyházpolitikájához

zakkal szemben. (Amikor a tardi termelőszövetkezet agronómusa lakásügyében kérte Lobkovitz közbenjárását a megyei tanácson egyenesen „a borsodi papok atyaisteneként" jellemezte a főelőadót.) Borsodban és másutt is csak a kádári rendszer konszolidációja után, a hatvanas évek második felétől lettek az illetékesek tapintatosabbak, ekkortól rendszerint a tanács művelődési osztályának valamely hozzáértő, műveltebb munkatársát nevezték ki egyházügyi főelőadónak. Lobkovitz hatalmára különösen féltékeny, az egyházak feletti diszponálás jogát különösen élvező tisztviselőként tevékenykedett. Az utókor szempontjából különösen szerencsés módon, szinte minden fontosabb hivatali ügyintézéséről feljegyzést készített, még az AEH-vezetőkkel - pl. „K"-vonalon - folytatott telefonbeszélgetéseiről is. Hivatali levelezése, rendszeresen és bő terjedelemben készített jelentései stb. az egyházpolitika regionális változatának különösen értékes forrásanyagát jelenti. Mrmkájának kitüntetett területei voltak az iskolai hitoktatás ellenőrzése (pontosabban visszaszorításának kísérlete), az egyházi ünnepek, szertartások ellenőrzése, a papság személyi ügyeinek figyelemmel kísérése, az egyházi építkezések engedélyezése, a protestáns papság gyermekeinek egyetemi-főiskolai felvételijének támogatása stb., gyakorlatilag minden fontosabb, egyházakhoz és egyházi személyekhez kapcsolódó ügyintézés. A papság megfélemlítésére illetve megnyerésére folyamatosan személyes beszélgetéseket kezdeményezett, de sokat kilincselt a megyei párt- és tanácsi vezetőknél is egyházi ügyekben. A papságot illetően folyamatosan küzdött a pártvezetésnek az egymásnak ellentmondó stratégiáival, vagyis azzal, hogy az egyházakat hol szövetségesként akarták bevonni a Kádár-rendszer kiépítésébe, hol éppen az egyházak társadalmi szerepvállalásának növekedésétől megrettenve annak visszaszorítására törekedett. A hatvanas évek közepén az egyházak megosztására-megnyerésére irányuló törekvés kerekedett felül (összefüggésben például a vatikáni „Ostpolitik"-kal), és az évtized második felétől az 1980-as évek végéig a rendszernek sikerült lényegében az egyházakat beillesztenie az államszocialista rendszer szövetségesei sorába. A II. sz. alatt közölt, 1962. évi dokumentumból éppen ez a kettős felfogás rajzolódik ki, illetve az egyházügyi vezetés aprólékos tevékenységének képe. A szövegek közléséhez különösebb kommentárt fűzni nem szükséges, úgy érezzük, önmagukért beszélnek. Nemcsak tartalma, hanem minősítései is a helyi egyházak történetének fontos adalékait jelentik. A nyilvánvaló gépelési hibákat korrigáltuk, a szerzőre illetve a korra jellemző nyelvhelyességi hibákat nem, illetve [sic!] jelöléssel láttuk el.