Levéltári Évkönyv 11. (Miskolc 2002)

Irha Melinda: Kuláklikvidálás az ötvenes évek elején

hogy a kuláklistára felvetteknek csupán 15-16 százaléka volt jogtalanul rajta (az említett 11 074 fő) hanem, hogy az akkor érvényes - a rendeleti kormányzás által előírtak szerint is - a listára kerülteknek mindössze 1819%-a felet meg a 25 kh-as, ül. 350 aranykoronás „kulákhatárnak", ez azt jelenti, hogy 4/5-ük nem felel meg még a nyilvános alsó határvonalnak sem. Ez is egyértelművé teszi, hogy „eleve az egész kulákkérdés koncepciós volt. Ezt bizonyítja az is, hogy függetlenül anyagi viszonyaiktól, változatlanul kuláklistán tartották őket"

29

. A kitelepítéssel nem sikerült levezetni a politikai feszültségeket, mert áldozataikból nem lett „ügyeletes bűnbak" a közvélemény szemében. Épp ellenkezőleg, mindazok, akik különböző okok miatt szembekerültek a hatalommal, egyetértettek abban, hogy ez az akció felháborítóan igazságtalan volt. Ezáltal még ellentmondásosabbak lettek a társadalmi viszonyok. Az 1953-ban kezdődött és Nagy Imre által fémjelzett új szakasz idején a kulák fogalom átértékelődött. A kulákként kezeltek száma felére csökkent. 1955-ben a kulákellenes propaganda ismét felerősödött, de az 1956-os társadalmi robbanást követően eltűnik a megbélyegző kifejezés. 29 Tényfeltáró Biz. 1991. 86. p.