Levéltári Évkönyv 11. (Miskolc 2002)

Irha Melinda: Kuláklikvidálás az ötvenes évek elején

kozás-statisztikai adatgyűjtésként tüntetik fel, ahol három csoportba sorolják őket: 1) 25 holdnál nagyobb területe van, földműves, 2) 25 holdnál kisebb területe van, de gazdaságának egy része szőlő, kert vagy gyümölcsös (az ilyen terület ötszörösen számít), 3) egyéb foglalkozású, akinek 25 holdnál nagyobb földje van. 1949-ben elkészült az I. kuláklista. A listát az MDP titkára, a rendőrparancsnok és az elöljáróság vezetője állította össze. „A kulákokat listába vettük s ezek segítségével fokozottabb beszolgáltatást, adózást követeltünk tőlük, mint a közép- vagy kisparaszttól. Ez helyes és szükséges politika volt, a lenini parasztpolitika alkalmazása a magyar viszonyokra."

4 A magyar politika nem is kívánt más irányelveket megfogalmazni, „Csak egy üt van: a Szovjetunió vérrel megszentelt és dicsőséges útja...Minden más út - tette hozzá Rákosi - a gyalázatba, a háborúba, a szolgaságba vezet."

5 Az 1950-51-es összeírásnál már tovább tágítják a „kulákok" körét: 1) földkulák (földműves, nagybérlő) 2) ipari kulák (kocsmáros, vállalkozó, malmos) 3) kupec kulák (kereskedő és egyéb foglalkozású, akinek a bevétele a 350 aranykoronát meghaladta) . 4) politikai kulák vagy osztályellenség (pap, volt csendőr, bankigazgató stb.) Az 1952. évi kuláklista összeállításánál már mindazok felkerültek rá, akiknek 1948 előtt 25 kh-t meghaladó földje volt. Politikai kategóriává vált, értelmiség, pap, iparos, kereskedő egyaránt kulák lett. A rendszer, amelyik magát a munkásosztály hatalmaként deklarálta, azt hangoztatta, hogy a „munkás-paraszt" szövetségre épül, valójában azonban a parasztság felszámolását tűzte ki célul. „A senki által nem korlátozott, semmiféle törvény által nem akadályozott, közvetlen erőszakra támaszkodó hatalom fő stratégiai célja ugyanaz volt, amint azt Sztálin fogalmazta, hogy tudniillik a szocializmus építésének útján a parasztságot a proletariátussal közös hámba fogjuk. A parasztságot először is ki kell vetni a hatalomból. Egyidejűleg hangoztatni kell a munkás-paraszt szövetséget, miközben a parasztsággal, sőt rétegeivel, képviselőivel a megegyezés is csak akkor engedhető, helyes és lehetséges, ha az a munkás4 RÁKOSI M. 1986. II. kötet 847-848. pp. 5 RÁKOSI M. 1949. 371-372. pp.