Levéltári Évkönyv 11. (Miskolc 2002)

Dobrossy István: „Miskolc az ország első tervvárosa". A 3 éves terv (1947-1949) előzményei, megvalósítása és következményei

Ezek voltak tehát az amerikai bankkölcsön nagy beruházásai, amelyek azonban - az alultervezés miatt - csak más kölcsönök terhére voltak megvalósíthatók. A gazdasági válság éveit így sikerült ugyan „átvészelnie" a városnak, de kiderült az is, hogy a foglalkoztatást megoldani, az elkezdett beruházásokat befejezni nem lehet további hitelek nélkül. 1939-ben felvetődött, s a háborús években kialakult az a megoldási elképzelés, amely a városi ingatlanok értékesítéséből kívánta a hiányokat pótolni. (A városnak nemcsak épületei, hanem földjei, mezőgazdasági és ipari vállalkozásai, üzemei, telepei is voltak.) Ennek érdekében Lichteinstein László főispán előterjesztésére 1943. november 24-én döntöttek a két legnagyobb „ikerépület" a Soltész Nagy Kálmán és a Déryné utcai bérházak eladásáról. Hasonló sorsra jutott a város egy 7.300 négyszögöl és egy 19.435 négyszögöl nagyságú telke is.

33 A város így 1944 elejére megszabadult ingatlanainak jelentős részétől, de kiegyenlítette tartozásait a miskolci bankoknál és két pesti banknál is.

34 1944. március 22-én a Felsőmagyarországi Reggeli Hírlap megjelentette Szlávy László polgármester (1943-1944 május 7.) közgyűlési beszámolójának részleteit. (Ezek megegyeznek a közgyűlésről készült jegyzőkönyvek szövegével.) „Célom az - mondja -, hogy a háború tartama alatt, amikor a hasznos beruházások lehetősége egészen minimális, a várost tartozásaitól mentesítsem és a háború után módomban legyen a kedvező időpontot megadni ahhoz, hogy beruházásainkat megkezdjük. A vagyontalan, de adósságmentes város könnyebben kap jó feltelek mellett kölcsönt a beruházásokhoz, mint a vagyonos, de agyonterhelt város."

35 A német megszállást, majd a nyilas hatalomátvételt, aztán a front időszakát követően már a Nemzeti Bizottság foglalkozott a Speyerkölcsön visszafizetésének ügyével. 1945. januárjában az esetleges törlesztéssel kapcsolatos részleteket vitatták meg. Az ekkor készült emlékeztető rögzíti, hogy 1931-től a dollártartozás nem csökkent, az első kölcsönből 402.400 dollár, a másodikból 298.773 dollár a tartozás, tehát az összes tőketartozásunk 701.173 dollár. „Biztosra vehető, hogy a magyar pénzhez viszonyítva a dollár árfolyama magas lesz, és így a kötelezvényben vállalat kötelezettség teljesítése a város költségvetésére igen nagy terhet fog róni. Ezeknek a várható és talán általunk még nem látható megterhelésnek kiküszöbölése, vagy leendő csökkentése elsőrendű 33 BAZ. mLt. IV. XXI. 501. 45308/1943. 34 BAZ. mLt. IV. 1903/a. 15. kgy/1944. 36. köt. 21. p. 35 Felsőmagyarországi Reggeli Hírlap, 1944. március 21. és március 22. számai.