Levéltári Évkönyv 11. (Miskolc 2002)

Sándor István: Az MKP és a katolikus egyház vizsonyáról Borsod megyében 1945-1948 között

Összegzésként megállapíthatjuk, hogy a II. világháború után Magyarországon gyökeresen új helyzet állt elö. Ebben akarta az illegalitásból éppen csak kilépő, szovjet segítségre támaszkodó kommunista párt a szovjet rendszert hazai keretek közé átültemi. Célját nem tudta rögtön megvalósítani. Miközben „a múltat végképp eltörölni" igyekezett, természetszerűen találta szembe magát azokkal, akik a jövőről másképpen gondolkodtak. Közéjük tartozott a „feudalizmus bástyája", a katolikus egyház is. Viszonyukat „küzdelmek és megtorpanások" jellemezték Borsod megyében is a korszak egészében. Bár a „reakció fellegvárának" sorsa lényegében 1945-ben eldőlt, 1947-ig még az egyház meggyöngítésével párhuzamosan a kommunisták eszköztárában fontos szerepet játszott a hívők megnyerése. Az 1947. évi országgyűlési választásokat követően az eklézsia megtörésének szándéka egyre inkább kizárólagossá vált. 1948. április 22-én Ózdon az MKP és az SZDP egyesítő taggyűlésén az egységbizottság egyik kommunista tagja, Drenkó István felszólalásában klerikális pártról beszél, amelyben a demokrácia ellenségei közül többen is megbújnak. „Kifejtette álláspontjait, hogy mi nem vagyrmk ellenségei az egyháznak, viszont nem tűrjük tovább, hogy a demokráciánkra szórt hamis rágalmakat és ezekkel az elemekkel leszámolunk még akkor is, ha papi köntösbe vannak bebújva. Mi a népünk jobblétéért és a szocializmus felemelkedéseért küzdünk."

99 A katolikus egyház térdre kényszerítését a Magyar Kommrrnista Párt előkészítette, a Magyar Dolgozók Pártjára már „csupán" megvalósítása vár. 99 B-A-Z. m. Lt. XXXIII-5/1. 53. f. 30.