Levéltári Évkönyv 11. (Miskolc 2002)

Kende Tamás: Egy forráskiadás elé. Historigráfiai és forráskritikai kérdések

májusában a Szervező Bizottság a falujáró mozgalomról országos viszonylatban írt jelentésében ezt olvashatjuk: „A falujárás politikai irányításának színvonala alacsony. Központi irányítás lényegében nincs (...) a vidéki falujárók pedig teljesen magukra hagyatva dolgoznak."

46 Még 1948 júniusában is ugyanezeket a kifogásokat említették a falujárást erősítendő javaslat írásakor

47

. A falujárás kapcsán kibukó „kommunikációs problémát" Kovács István az MKP KV Szervezési Osztálya vezetője - az ötvenes években borsodi első titkár - fogalmazta meg a legegyértelműbben a párt belső kommunikációjának hivatalos orgánumában, a Pártmunkában: „Legutóbb 200 népnevelő volt a falvakban és így egyszerre 3 helyről kaptunk jelentést, a megyei titkároktól, a járási titkároktól és a népnevelőktől, és rendszerint mind a három jelentés mást tartalmaz."

48 A falujárók jelentéseiben és a párt különböző szintű szervezetei közötti levelezésben, jelentésekben megfigyelhető, hogy a kommunistaság, a párttagság formája és tartalma is igen nagy különbségeket mutat mind földrajzilag, mind az iratképző szerv vagy személy helyzetétől függően. S a fenti szempontok akkor válnak még mkább fontossá, ha épp nem a legfontosabbá, ha arra gondolunk, hogy a pártszervezés, a pártmrrnka olyan kommunikáció, melyben részt vett a legfelsőbb pártelit és az egyszerű vidéki párttag. A kommunikáció pedig per definitionern kétoldalú. E szempont figyelembevétele némileg „árnyalhatja" azokat a tényeket, koncepciókat melyeket a kommunista pártról, annak működéséről, tagságáról, szervezettségéről eddig tudhattunk, illetve tudnunk illett. A reménybeli új-párttörténetírásnak (politikatörténet-írásnak) megelőző évtizedek tányérnyalása helyett a tényámyalást (Petri György emlékének) kell feladatául kitűzni. Zárójelben annyit jegyezzünk meg, elődeink becsülete végett, hogy mindaz a szöveg, mely ma számrmkra egyértelműen az üdvtörténet adatolásának, durván: tányérnyalásnak tűnik, a keletkezésük idején természetesen kétségtelennek s tudományosan tisztességesnek tűnt. Ahogy keletkezésük pillanatában azok és szerzőik igyekeztek a korabeli tudományosságnak, „tudománypolitikai irányelveknek" megfelelni. Vonalasságuk, nyilvánvaló ideologikus igazodásuk, megfelelésük ott és akkor megkérdőjelezhetetlennek tűnt. Érdekes, hogy még ezekben a szövegekben is felbukkantak egy-egy mondat, bekezdés, lábjegyzet « PTIA 274-16/47. Öe 61-62.pp. 4~ PTIA 274-16/47 öe. 114-115.pp. 48 Kovács Istvánnak a pártfunkcionáriusok II. országos értekezletén elmondott beszédéből. PÁRTMUNKA, 1947. május, 170. pp.