Levéltári Évkönyv 11. (Miskolc 2002)

Kende Tamás: Egy forráskiadás elé. Historigráfiai és forráskritikai kérdések

nem a tagságot, hanem a vezetést értik) kizárólag a „Vörös Hadsereg" a lenini stratégiából fakadó kimagasló szervezettségnek hatalomakarásnak és a propagandának köszönhetően uralkodtak a kelet-európai társadalmakon

11

. A társadalmak és a politicum között szakadék tátongott, köztük antagonisztikus ellentmondás feszült.

12 Imígyen nincs mit csodálkoznunk azokon az elemzéseken, melyek a sztálinizmus korszakának kezdetét 1945-től számítják, s nem disztingválnak a koalíciós évek és a „fordulatot" követő évek történelme között.

13 E szemlélet forrása a hidegháború korának historiográfiája. Érdekes, miként fogalmazott akkor Fejtő Ferenc: „Ha az 1952-es állapotok felől tekintünk vissza, akkor a keleteurópai országok fejlődése úgy jelenik meg előttünk, mint a Kreml stratégiai tervének fokozatos megvalósítása, amelyet a különböző országok kommunista pártjai hajtottak végre. Ez a terv (...) a háború végétől kezdmen in the Kremlin who have the ultimate power over the saruival of the Communist leaders of these countries." FISCHER-GALATI, Stephen ín. Uő (ed.) 1. p.; vö. THOMPSON, Willie 1998. Thompsonnál is a demokratikus centralizmus, a központi vezetés mindenhatósága a legjellemzőbb a szervezeti struktúrákban, mely struktúrák minden kommunista pártban egy szabványt - a Lenin által A mi a teendő-ben leírt „szabványt" - követik. A központok központja a Kreml, melynek ura (leginkább Sztálin) nagyobb hatalommal bírt „hívei" felett, mint a római pápa, aki szintén egy szupercentralizált (vagy annak vélt) szervezet feje. I. m.: 24-26.

pp. Thompson a kommunista pártok idegenszerűségéről szólva disztingvál. Mint írja, voltak olyan országok, melyekben épp a II. világháború következtében a kommunista párt elfogadottan és hatalmas presztízzsel támadt fel, támadt újjá. Ilyen országok voltak Görögország, Jugoszlávia, Albánia, Olaszország, Csehszlovákia és Franciaország. Ezzel szemben más országok kommunista pártjai: „others (...) as in Hungary or Romania, scarcely existed as indigenous (sic!) forces and were in effect re-estabilished by Soviet influence following the liberation," i.m.: 31. p. H KOVRIG, Bennet 1979.; MOLNÁR Miklós In. FISCER GALATI, Stephen (ed.): i.m. 201244.

pp.; Uő: 1978. Molnár elemzésében a kulcsmotívum a Vörös Hadsereg (sic!), az MKP katonás felépítése, működése, szervezettsége és propagandája. Felettébb beszédes a fentebb említett rövidebb tanulmányában elkövetett egyik elszólása az 1945-ös MKP-ról: „The Hungarian Communist Party, however weak it was numerically was the agent of this immense power (i.e.: Soviet Union K. T.)." i.m.: 202.p. Nem több és nem kevesebb volt ezek szerint az MKP, mint a hatalmas erejű Szovjetunió ügynöke. 1

2 VERDERY, Catherine 1991. 13 Erre jó példa egy friss magyarországi tárgyú tanulmány egy az 1939-et követő korok Kelet-Európájáról szóló reprezentatívnak szánt tanulmánykötetben. KÜRTI László In. (ed.) RAMET, Saubrina 1998. 71-93. Kürti tanulmányában egybemossa az 1945-1956 közötti magyar történelmet, mely számára a sztálinizmusról és az államszocializmusról szól. I. m.: 73-79.pp.