Levéltári Évkönyv 11. (Miskolc 2002)

Kende Tamás: Egy forráskiadás elé. Historigráfiai és forráskritikai kérdések

demokratikus centralizmus elvén működő fegyelmezett, bolsevik típusú pártok központi szerveinek iratai az elsődleges - gyakran kizárólagos források, adalékok a különböző koncepciókhoz. E szerzők a vörös és a fekete, a jó és a rossz (vagy épp: gonosz és bűnös), a nemzeti történelmekben gyökerező vagy azoktól idegen jelenségként mutatják be a kommunista pártok történetét. Mintha manapság épp a megfordítottját látnánk mindannak, ami Kelet-Európában az 1948as esztendőben s azt követően viharos gyorsasággal zajlott le. Akkor az 1944-1945-ig marginális, radikális és illegális kommunista pártok történetét helyezték el minden kelet-európai ország nemzeti történelmében. Ezek előképe a híres „Krátkij Kursz", a bolsevik párt és nagy vezérei, Lenin és Sztálin apoteózisát hirdető „rövid történet" volt.

3 így lettek a csehszlovák kommunisták a husziták utódai, a magyarok Rákóczié, Kossuthé és a márciusi ifjaké. A séma adott volt: „A dekabristák felébresztették Herzent, Herzen felébresztette Csernyisevszkijt, Csernyisevszkij felébresztette Lenint, s Lenin felébresztett mindenkit." Ezek a mitikus leszármazási tanok egyfajta kommunista gnózist teremtettek meg, jól példázva azt, hogyan nőtt ki az eredetileg demitizállt és materialista eszméből az új üdvtörténet metafizikája. Imígyen Kelet-Európában a kommunista pártok nem csak a nemzeti történelem szerves részeiként, hanem annak logikus végkifejleteként jutattak volna hatalomra nemzeti történelmeket, - ha kell a közelmúltat. Ha kellett, mindehhez újraírták a nemzeti történelmeket - ha kellett kriminalizálták a közelmúltat - megteremtettek egy új múltközösséget. Persze, igazságtalanok lennénk, ha a múltkriminalizálás intézményesítését kommrrnista (bolsevik) vagy épp posztkommunista találmánynak tartanánk. Kelet-Európában az orosz Ideiglenes Kormány igazságügy minisztere, Alekszandr Kerenszkij hozott először létre „különleges jogosítványokkal rendelkező bizottságot" a cárizmus bűneinek feltárására, de genere bűnös természetének adatolására. A történelem, mint tudjuk, előfordul, hogy ismétli önmagát, legalábbis a forradalmak esetében az utánzás, az imitálás szerepe vitathatatlan. A kelet-európai kommunista pártok és a kelet-európai nemzeti kommunizmusok szocializmusuk elbukásával mintha ismét újraírnák történelmünket, történelmeinket. A közelmúlt ismét kriminalizálódik. A keleteurópai szocializmusok, a kommrrnista pártok kiiktatódnak, „kiíródnak" a nemzeti történelmekből. Nem szerves részei többé múltunknak. Ránk 3 AZ SZK(B)P TÖRTÉNETE 1945. vö. BERIJA L. 1950.