Levéltári Évkönyv 11. (Miskolc 2002)

Tarczai Béla: A császári és királyi Lajos Viktor 65. gyalogezred története

sok tiszt. Megsebesült és fogságba esett az ezredparancsnok is. Őt egy későbbi előnyomulás során katonái kiszabadították. A felsőbb parancsnokság a sebesült ezredest a hátországba vezényelte. Utóda Kraumann Ede ezredes lett. Az a frontszakasz, ahol az ezred harcolt, állandó mozgásban volt. Előnyomulásuk és visszavonulások váltakozva követték egymást. Nem egyszer győztes helyzetben is vissza kellett vonulni, taktikai megfontolásokból, mert csak így lehetett a bekerítést elkerülni. December 10—14e között az ezred derekasan küzdött a limanovai csatában, és különösen az ellenség üldözésében tűnt ki. 18-án elfoglalta Mihowicze-Mále falut és itt egy orosz zászlóalj parancsnokát, teljes törzsét és 2.000 emberét fogságba ejtette. Ferenc József ezért a haditettéért az ezredet táviratban dicsérte meg, és új ezredzászlót adományozott neki. Ezt azonban - érthető késedelemmel - csak 1915 áprilisában tudták átvenni és felavatni. Az ezred a Rigától a Kárpátokig húzódó front legnehezebb, középső részén kapott feladatokat, s ezeket becsülettel teljesítette. Ott volt a gorlicei áttörésnél, harcolt az előnyomulásban a Styr és a Strypa mentén, részt vett az ismétlődő orosz ellentámadások visszaverésében. így jelentős része volta Központi Hatalmak 1915. évi hadi sikereiben. 1916. tavaszán Kraumann ezredes szívbetegségére hivatkozással, felmentését kérte. Ezt a hadsereg parancsnoksága méltányolta, hazavezényelte és megbízta a bártfai tiszti üdülő vezetésével. Utódjául - egyelőre ideiglenesen - majd július 3-tól végelegesen Möller Károly vezérkari alezredest, a temesvári 34. gyaloghadosztály vezérkari főnökét nevezték ki. Möller igen jól képzett tiszt volt. Hadműveleti tervei előző beosztásában is sok sikert hoztak ezen a frontszakaszon. Később, ezredparancsnokként is csillogtatta hadvezéri képességeit. A 65. gyalogezred egyébként is kiváló tisztikarral rendelkezett. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy több tisztet vezényeltek el innen más, felelős beosztásokba. 1916. július végén, a hírhedt Brussilow offenzíva megindulása után az ezred egy zászlóalja bekapcsolódott a véres Welesniow-i csatába. Ezen kívül még 8 nagyobb és 5 kisebb ütközetben vett részt. Sikeresen lelassította az orosz támadásokat, megmentve ezzel a német Bothmer hadsereget a bekerítéstől. Igaz, eközben az ezred létszáma két zászlóaljra csökkent. Boroevic tábornok az ezredet külön dicséretben részesítette és továbbíthatta a német vezetés elismerését is. A hadi tapasztaltok 1916 nyarán arra késztették az osztrák-magyar hadvezetést, hogy növelje a géppuskás egységek számát. Megindult tehát ebben az irányban a szervezés és a kiképzés. A 65-ösöknél 7 új géppuskás századot állítottak fel.