Levéltári Évkönyv 11. (Miskolc 2002)

Prókai Margit: A miskolci nyomdászat és könyvkiadás a 19. század második felében

dikumok „féleségszáma" 61, ezen belül a Miskolcon megjelenő újságok 50 százalékos arányban (32 féleség) képviselik a helyi sajtókiadványokat. * * * A 19. század második felében Miskolc nagyságrendi növekedésével párhuzamosan a század első feléhez képest virágkorát éli a helyi nyomdászat. Összefüggésben volt ez az országos ipari fejlődéssel, az ipartörvényekkel, a nyomdászatban megjelenő új technikai vívmányokkal és a közlekedés korszerűsödésével. Ez az időszak a nyomdászat történetében minden bizonnyal az a hőskor, amelyben a mesterséget szinte polihisztorként művelhették a tehetségesebbek. Miskolc nyomdászaira is jellemző a századforduló előtti évtizedekben, hogy sokszor nemcsak nyomdászok, hanem könyvkiadók, lapszerkesztők, újságírók, tevékeny közéleti emberek, időnként könyvkereskedők is egy személyben. A könyv- és sajtóipar sokoldalú és mobilis kulcsfigurái, akik egész Nagy-Magyarország területén lévő városokban, sőt külföldön is gyakran megfordulnak. A századforduló után a nyomdaipar nagyvállalkozásokba tömörülésével, a megnövekedő szerepű kiadók testületté válásával a nyomdászat fokozatosan elveszti azt a sokoldalú míves-mesteri arcát, mely a 19. század végéig még annyira jellemzi és a könyvkiadás és sajtóipar technikai kivitelezőjévé válik. A nagy múlt századvégi fellendülés modern dokumentumtípusai az időszaki kiadványok, a periodikumok, melyek száma ebben az időszakban az egész világon ugrásszerűen megnövekedett. A miskolci nyomdák történetéről és kiadványaik, elsősorban a periodika-termés jellegzetességeiről nyújtott ízelítőt e tanulmány.