Levéltári Évkönyv 10. (Miskolc, 2000)

Sándor István: Egy országgyűlési képviselő Miskolc szolgálatában. (Horváth Lajos 1860-as, 1870-es évekbeli közéleti tevékenységéből)

segítségével Borsod vármegye bizottsága útján a Belügyminisztériumhoz fordulhat a testület az egyesítés elrendelése végett. Pontosan fél év múlva nyújtja be a küldöttség a közgyűlés elé jelentését, mely tudatja, hogy Mindszent képviselőtestületének ellenkezése miatt a konszenzus nem jött létre. így aztán a képviselőtestület korábbi elhatározásának megfelelően feliratot intéz a belügyminiszterhez. A kővetkező év tavaszán érkezik meg a közgyűléshez a megyei alispán által leküldve a belügyminiszter válasza, ami az egyesítést elvben már kimondja. A kérdésben azonban a város és a kisközség továbbra is eltérő véleményen van. Ezért Soltész Nagy Kálmán polgármester felkérésére az alispán időpontot jelöl ki a két helység közötti egyezkedés újbóli megkísérlésére. Ezen Miskolcot a már első ízben is eljárt tárgyalóküldöttség képviseli, sorai között Horváthtal. A megállapodás azonban Mindszent ellenállásán ismételten megbukik, noha kompromisszum eléréséért a város azt az ajánlatot teszi, hogy az a városi pótadónak tíz éven át csupán felét viselje. 1879 tavaszán újabb belügyminiszteri leiratot kap a közgyűlés, ami elrendeli, hogy a városi pótadóban való részesülés arányának kérdésében állapodjon meg a két település. A tárgyaláson részt vevő megújított miskolci küldöttségben Horváth Lajos továbbra is bent marad. A kölcsönös engedmények révén a diskurzus ezúttal eredménnyel zárult. A július 14-én összeült időszaki közgyűlés értesül Borsod vármegye bizottságának határozatáról és a belügyminiszter rendeletéről. Ezek kimondják a képviselőtestület, illetve tárgyalóküldöttség által két éve szorgalmazott egyesítést, s azt, hogy Mindszent kisközségének Miskolc városával történő jogi egyesülése az 1880. esztendő első napján lép életbe. * * * A jelen tanulmány által megadott időszakban Magyarországon két, egymástól gyökeresen eltérő rendszer követte egymást. Az „önkény uralma" alatt csupán ez évben ténykedhetett a város közgyűlése. A kiegyezés ebben (is) jelentős fordulatot hozott, hiszen azt követően évről évre ülhetett össze a képviselőtestület. Horváth Lajost az 1861-től 1880ig működő városi gyűlések mindegyikének tagjává választották. Ezek közül 1861-ben volt először és utoljára úgy testületi tag, hogy ne lett volna egyben országgyűlési képviselő is. Ebben az évben a közgyűlés inkább helyi feladatok elvégzésével bízta meg, talán az egyetlen pesti kiküldetését leszámítva. Már ekkor sok szerepet vállalt, amivel kiérdemelte a képviselőtestület bizalmát, hiszen pl. a képviseleti bizottmány