Levéltári Évkönyv 10. (Miskolc, 2000)

Sándor István: Egy országgyűlési képviselő Miskolc szolgálatában. (Horváth Lajos 1860-as, 1870-es évekbeli közéleti tevékenységéből)

tőjét kérte fel munkaerő biztosítására. Az alispán 500 környékbeli lakos berendelésével, a tábornok pedig az összes nélkülözhető katonája átengedésével tett eleget a kérésnek. A vészbizottság az elsők között hozta meg azt a döntését is, hogy amíg a torlaszok elbontva és a közlekedési vonalak összekötve nincsenek, addig munkás magánszemélyeknek nem dolgozhat. A munkálatok egyidőben több helyütt folytak, ezért szükség volt azok felügyeletére és vezetésére, amire a bizottság több résztvevője, élükön Horváth Lajossal önként vállalkozott. Ok polgári biztosként a torlaszoknál tartózkodtak, s onnan rendelkeztek a munkálatokkal és a munkásokkal. Az ő tudtukhoz és engedélyükhöz volt kötve a torlaszokban talált tárgyak elvitele is. Az egri érsek, Dr. Samassa József igen jelentős, 5000 Ft-os adományával szeptember l-jén indul meg Miskolc város számára az a heteken keresztül tartó adakozás, amely a legkülönbözőbb jogi és magánszemélyektől, a legváltozatosabb formában és mennyiségben érkezik. Szeptember 5-én „hozza le" Horváth Lajos a fővárosból a kormány képviselőjét, báró Wenkcheim Béla király személye körüli és belügyi minisztert meg kísérőjét, Jekelfalusy Lajos miniszteri tanácsost. A miniszter többek között az országgyűlési képviselők kalauzolásával két órán keresztül járva a várost, szembesült annak nyomorúságos állapotával. A látottak és a hatottak akkora hatást gyakoroltak rá, hogy a kormány áltat már korábban a megyei alispánhoz kiutalt 2000 Ft-on túl tanácsosa útján további 30(m Ft-ot küldött Miskolc számára. A miniszter illetékes helyen azt is elintézte, hogy a helyben elszállásolt, de az árvíz által kiöntött, s innen elvezényelt katonaságból egy zászlóalj itt maradjon, és segítsen a munkálatokban. Az országgyűlési képviselőknek azt is sikerült elérniük, hogy ígéretét adja, az őt kiküldő kormánynak a várost ért pusztulásról és kárról a legvalóságosabban számol be, s a maga részéről pártolni fogja a képviselőtestület esetleges kérelmező feliratait. E nap délutánján terjeszti be a vészbizottság a közgyűlés elé lemondását, egyúttal arra kéri a testületet, hogy helyébe egy állandó és teljhatalommal felruházott bizottság állítson fel. A megválasztott állandó „árvízbizottság"-ba az ügyben már vészbizottsági tagként és országgyűlési képviselőként is sokat tett Horváth is bekerült. A bizottság még az este munkához lát s azon túl, hogy a megkezdett munkálatok folytatása mellett dönt, elrendeli a Szinva és a Pece teljes medrének megvizsgálását és a bennük levő akadályok elhárítását. Az irreális bérkövetelések megszűntetése végett pedig rögzíti a napi munkabér ősszegét. Az árvízbizottság a későbbiekben is az általa, vagy a