Levéltári Évkönyv 10. (Miskolc, 2000)

Sándor István: Egy országgyűlési képviselő Miskolc szolgálatában. (Horváth Lajos 1860-as, 1870-es évekbeli közéleti tevékenységéből)

pénzügyminiszternek benyújtani, de annak tartalmát szóban is módja volt kifejteni.

53 Az országgyűlési képviselők közbenjárása ezúttal sem maradt eredménytelen, amint az a Miskolci Királyi Törvényszék végzéséből kiderült. A képviselőtestülettel július 18-án ismertetett leirat ugyanis Miskolc város úrbéres közönsége mint felperes és a diósgyőri királyi koronauradalom mint alperes közötti, az úrbéri rendezésre és a tagosításra vonatkozó egyezséget levél formájában jóváhagyta. Miskolc és a diósgyőri királyi koronauradalom között az előbbinek szabad királyi városi rangra emelése céljából a század elején bizottmányi tárgyalások kezdődtek el, amelyeket az uradalom és az ún. quantualisták közötti egyezség előmozdítása érdekében a kincstár kezdeményezett. A tárgyalások azonban 1848-ban úgy értek véget, hogy a kincstár által kívánt eredményt nem hozták meg. Az ezek során felmerült, a kamara által Miskolc részére megelőlegezett ún. királyi várossági költség aztán évtizedeken át problémaforrást jelentett a város számára. A hatvanas, hetvenes évek városi képviselőtestületeinek jegyzőkönyveiben és iratain az önkényuralom idejére vonatkozva bukkan fel először ez az összeg úgy, mint aminek az akkori pénzügyi ügyészség a felét elengedhetőnek véleményezte, de behajtásra az sem került. A dualizmusban azonban a kincstár a teljes összeget ki akarja fizettetni a településsel. Ez ellen először 1870. szeptember 16-án fordul a képviselőtestület a Belügyminisztériumhoz Borsod vármegye bizottmánya útján. A kifizetés elengedésének kérelme azonban tagadásba ütközik, amint az az 1872. április 8-án tartott közgyűlésen felolvasott belügyminiszteri leiratból kiderül. Ez a Pénzügymisztérium átirata nyomán keletkezett rendelet kimondja, hogy a pénzösszeg megtérítését tíz év alatt, fél évi részletekben, hat százalékos kamattal köteles Miskolc teljesíteni. A leiratban foglaltakat a több évtizeddel ezelőtti tárgyalások körülményeire és különösen a város jelenben is meglevő szomorú anyagi helyzetére hivatkozva a képviselőtestület igazságtalannak és méltánytalannak tartja. Elhatározza, hogy egy részletesen megindokolt felterjesztést küld a kormány útján az öszszes minisztériumhoz. Ugyanakkor már előre kijelenti, hogy ha felirata a miniszterelnökségnél nem találna meghallgatásra, a képviselőházhoz, sőt magához az uralkodóhoz fordul az ügyben. Az ismételt kérést ismételt megtagadás követi, ezúttal a Kassai Magyar Királyi Pénzügyigazgatóság részéről. A végzés megtárgyalására, illetve az annak következtében szükségessé vált lépések megtételére a polgármester rendkívüli köz53 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1902/a. 2. köt. 22. jkv. sz.