Levéltári Évkönyv 10. (Miskolc, 2000)

Sándor István: Egy országgyűlési képviselő Miskolc szolgálatában. (Horváth Lajos 1860-as, 1870-es évekbeli közéleti tevékenységéből)

lamint a honvédelmi törvényjavaslatok vitájában tűnik ki. Mint képviselőházi jegyző a koronázás tényét rögzítő jegyzőkönyvet is ő szerkeszti. A hat évi kényszerszünet után '67-ben összeülő városi közgyűlésnek ismét tagja lesz, és azután évtizedeken keresztül az is marad. Az 1869-es országgyűlési választásokon a déli kerületben a Deák-párt színeiben 17 szavazattal veszít az esélytelenebb balközép jelöltjével, Mocsáry Lajossal szemben.

5 (Ha figyelembe vesszük a kettőjük közti különbség alacsony számát, akkor azt kell gondolnunk, Horváth vereségéhez hozzájárult az a meglepő tény is, hogy a megboldogult Palóczy László lánya, Judit Mocsáryt nyíltan támogatta.

6

) Azonban Horváth számára éppen ez a körülmény teszi lehetővé, hogy még több helyi tevékenységet vállaljon (pl. ez év július 25-én alakul meg a Miskolci Ügyvéd Egylet, amelynek rögtön elnökévé választják). Ezeknek a városi közszerepléseknek, pontosabban az általuk meghozott nagy népszerűségnek köszönheti, hogy az 1872. évi képviselőházi választásokon szintén Deák-pártikként, de már az északi kerületben nyert mandátumát megszakítás nélkül hét cikluson keresztül képes megtartani. 1875-ben mint a Deák-párt és a balközép fúziójával létrejött Szabadelvű Párt jelöltje kerül be a parlamentbe, de 1878 áprilisában szembekerülve a kormánypárt külpolitikájával, kilép abból. A balkáni válság idején ugyanis nem ért egyet Bosznia és Hercegovina okkupációjával, és azt szintén elfogadhatatlannak tartó szabadelvű társaival az ekkor megalakuló Egyesült Ellenzék tagja lesz. Ettől kezdve ellenzéki színekben jut be a parlamentbe, s az egyházpolitikai kérdések kivételével a kormánypárt ellen szavaz. Az említett kérdésekben azonban a liberálisabb kormányfelfogást támogatja. A parlamentben elsősorban az igazságügyi és a közigazgatási bizottságban dolgozott. Munkáját olyan magas szinten látta el, hogy már a fúzió előtt és után is felkínálták neki az igazságügyi miniszteri tárcát. Ezt viszont nem fogadta el, mert az igazságügyi rendezésben a Szabadelvű Párt hivatalos álláspontjánál konzervatívabb volt a saját elképzelése. Ellenezte az esküdtszék intézményének bevezetését, nem tartotta helyesnek a királyi tábla megszűnését, helyeselte ellenben az első perrendtartási törvényjavaslat módosítását.

7 Az 1896-os választások előtt előbb vállalta a jelöltséget, utóbb azonban visszalépett, talán azért, mert értesült arról, hogy a király a főrendiház örökös tagjává kívánja kinevezni. Ez két esztendővel később, 18985 THURZÓ NAGY L. 1965. ÍV. köt. 149. p. 6 TÓVÁRI J. 1997. 108. p. 7 SZENDREI J. 1911. IV. köt. 282. p.