Levéltári Évkönyv 10. (Miskolc, 2000)

Hőgye István: Puky József Kassán őrzött irathagyatékának Borsod-Abaúj-Zemplén megyei és miskolci vonatkozású darabjai

felejteni. Csókoljuk Anyánk kezeit, Téged is, s hogy a levél üresen ne menjen, ide írok két verset. Az otthoni szüret kedves emlékezete juttatá egyiket eszembe. Ölellek Bertalan." A hegyaljai szüret emlékére írt cím nélküli verse a következő': „Emlékezem Hegyaljára, Híres borban gazdag földre, S Újhelynek hegy sátorára, S bor ágára, lombos zöldre. Emlékezem Tokajra is Őseink hol áldomáztak, Orma nyúlván, mint pyramis Felé kéklő ég boltjának. Emlékezem szép Somlóra, És a hegyre, Ménesére, Mindkettőnek híres bora Neve méltán Krisztus vére. Nálunk ünnep minden szüret, Országszerű vigadalom, Szegény s gazdag nép és nemzet Kedvének víg lakodalom. Hazánk tere egy nagy asztal, Isten maga mit megterít, S a gerezd köz étel, s ital, Abból minden ha kell, merít. Koszorúkat fonva lombbul, Munkásaink mind viselnek, A természet papjaikul Zengve víg dalt Istenüknek ... Most itt járok Bordeaux körül, Ennek szintén híres nedve, Halomin szőlő szinte zöldül, De senkinek nincs itt kedve. Szép gerezdit szedik némán, És hallgatva az emberek, A szemekhez nem nyúlhatván, Pengő érccel fizetének, Fáradt utas kínálatiam Megy az ízes fürtök mellett, A rácskapu zárva be van, Gazdája nem hív vendéget. Megszűnt lenni itt a szüret, Természetnek nagy ünnepe, Hegyén, halmán itt a nemzet, Mint boltjában - kalmár leve. Zöld hegyeink, vendégházak, Minden vándor hívott vendég, Zajában a vigaszságnak, Ha egyik megy, jön más vendég. Vágyok vissza, hazám beléd, A természet ott mulatlan, Kalász ha ért, s ha ért gerezd, Mindenkinek ünnepe van." A mellékelten küldött másik vers, szintén cím nélküli: „Hajnal friss szellője, Üdvezelni küldlek téged, Égből mely leszállsz, Anyám kis lakába, Virág kedvellője, Üdvezeld őt ha fölébred, Kit csókolsz hol találsz, Reggel ott magába.