Levéltári Évkönyv 10. (Miskolc, 2000)
Richvalszki Éva: A polgári lakáskultúra jellemzői Miskolcon a XIX. század második felében
is, melyekkel a falakat díszítették. Ezek többsége olajfestmény, de akvarelleket és metszeteket is lehetett kapni a boltokban. Ha valaki nem kész képre vágyott, akkor vándorfestőkhöz fordulhatott, vagy pl. Latkóczy Lajoshoz. 51 A festmények mellett megjelentek a szépen bekeretezett fényképek is az otthonokban. Ezeket a képeket, ameddig a városnak nem volt fényképésze, vándorfényképészek csinálták. Az első miskolci fotográfusok között Czibulszki, a Müller testvérek és Szinai István nevét lehet megemlíteni. Ok már az állandó műtermükben készítették a felvételeket. A lakások díszei voltak az órák. Kedveltek voltak az ún. asztali órák, amelyek általában az íróasztalon álltak. Elég értékesek voltak ahhoz, hogy szerepeljenek a végrendeletekben, pl. Zinzifa János ügyvéd a legjobb barátjának adta „asztali óráját". 52 A lakásokban díszes keretű fali órákat is találhatunk. Fromm 1867-ben a Borsod-Miskolczi Értesítőben az ékszerórákon kívül „ébresztőket órával" és „mindennemű ingaórákat" kínált. A férfiszobák féltve őrzött kincsei voltak a fegyverek, kardok, pisztolyok, revolverek és a dohányzás kellékei, a pipák, szivartartók stb. Szerepelnek még a forrásokban „fa, vas- és nád virágasztalok", „levél nehezékek", „zenélő-szelenczék", „fali tartók", sőt biliárd és „esztergályozott s zöld vászonnal bevont csinos kalitka" is. Rengeteg olyan kisebb tárgy volt ezekben a lakásokban, ami szebbé tette az otthont. Voltak olyan tárgyak, amelyeket a lakás több helyiségében meg lehetett találni, ugyanúgy részei voltak a konyhának, mint a szalonnak -, csupán azzal az eltéréssel, hogy az utóbbiak díszesebbek: ezek a világításhoz és a fűtéshez kapcsolódó tárgyak. A világításban a XIX. század vége felé változások következtek be az évszázados hagyományokhoz képest. A világosságot sokáig gyertyával biztosították a házakban. A gyertyatartókat általában rézből készítették, de a vagyonosabb polgárok otthonaiban ezüst gyertyatartókat is találhatunk. A gyertyák mellett fából, fémből, kristályból készült csillárok növelték a csillogást a szalonokban. A XIX. század második felétől megjelentek a lakásokban a petróleumlámpák, melyek nemsokára a legszélesebb körben elterjedt lakásbeli, házkörüli világító eszközök lettek. Petróleum helyett sóval kevert benzinnel is lehetett használni. A petróleumlámpáknak több típusa alakult ki. Voltak mennyezetre függeszthető és asztalra állítható változatok. 51 Latkóczy Lajos (1821-1875) festőművész. Miskolcon 10-12 évig élt és működött. Elsősorban portrékat festett, biedermeier stílusban, megrendelésre. Ld. bővebben PFLIEGLER]. F. 1996. 166. p. LAJTA E. 1973. 331. p. 52 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 667/f. l.dob. 1855/31.