Levéltári Évkönyv 10. (Miskolc, 2000)

Richvalszki Éva: A polgári lakáskultúra jellemzői Miskolcon a XIX. század második felében

fajta átkötést is jelent a két bútorcsoport között. Az írószekrényt az íróasztal váltotta fel. Pflieger Ferenc emlékirataiban találtam egy leírást egy íróasztalról. Ez a bútordarab pácolt és viaszkozással fényezett. Ennek is voltak rejtekfiókjai, mégpedig „úgy elrejtve, hogy aki nem tudja, hogy van benne, nem is látja és annál kevésbé tudja kinyitni."

25 A fiókokat és a rolót központi ún. „fexír" zárral látták el. A tárolóbútoroknak, hasonlóan az asztalokhoz, nagyon sok változata létezett. A végrendeletekben szekrény, almariom, láda, komód, garderob, kredencz, boros kuffer néven szerepeltek a különböző tárolásra alkalmas bútorok. Az újságokban a „sálon-, ebédlő és hálószoba-készleteken" kívül, (melyeknek szintén része egy-két tárolóbútor), „magános ruha-, könyv-, üveg, ebédlő-, mosdó, trumeaux- és service-szekrényeket" soroltak fel. A szekrények szintén mindenhol megtalálhatóak voltak a lakásokban. A hálószoba berendezéséhez tartozott a ruhásszekrény, a komód, ill. más polcos szekrény, melyben az ágy-és fehérneműeket tárolták és az ún. mosdószekrény vagy mosdóasztal, ha nem volt fürdőszoba. A „garderob" a gardrób szó régies alakja, tehát ez is ruhásszekrényt jelent. A ruhásszekrények fából készült ajtóit sokszor fém sarokvasakkal díszítették. A 18. századi szobaberendezésekben az almáriumoknak még - a pohárszékekhez hasonlóan- jellemzően reprezentatív funkciójuk van, a „bemutatandó", értékes tárgyakat tárolták benne bár ekkor is voltak olyan almáriumok, amikben például ruhákat tároltak.

26 A XIX. század közepén már inkább ez utóbbi funkciójuk volt jellemző. Az almárium lényege, hogy egyszerre volt nyitott és zárt, polcos és fiókos, ill. ajtós. A kredencet, az ún. ebédlőszekrényt, a trumeau-t, mely egy alacsony kétajtós szekrényke, felső lapja alatt egy vagy két fiókkal és az asztali étkészlet tárolására szolgáló ún. „service-szekrényt" az ebédlőben helyezték el. A szalon tárolóbútorai a vitrin és a pohárszék voltak. A Kompolthy-féle asztalos társulat hirdetésében olvasható a szalonba való garnitúra, és feltételezem, hogy az „üveg szekrény" a vitrint jelenti. A könyvszekrény általában a férfiszoba tartozéka volt. Bozena Nëmcova vendéglátójánál „különféleképpen kovácsolt, fabetétes nagy és kis tölgyfa szekrények" voltak, amit a vendég kissé régimódinak talált. Ezeken a szekrényeken „mindenféle látványos apró ipari készítményeket" tároltak. Pfliegler Ferenc Nagyváty Sámuel asztalosmesternél járva látott a műhelyben egy „ezüstkasznit". „Az ezüstkaszni hátulja és frízei, úgyszinte a steholással készült koronás tető 25 PFLIEGER J. F. 1996. 76. p. 26 vö. FÜGEDI M. 1991.173. p.