Levéltári Évkönyv 10. (Miskolc, 2000)

Fazekas Csaba: Borsod vármegye állásfoglalásai a vegyes házasságok ügyében

tották vagy legalább elveit és vágyait mérsékeltebbekké tették-e? Erre a tapasztalás „nemmel" felel. Annak, hogy a hierarchia minden rajta történt s tanúságul szolgálhatott csapások után is semmit sem tanult, s semmit el nem felejtett,

43 s mind csak fel nem hágy ama kedvenc elveivel és céljaival, miszerint önmaga szabályokat osztogat, másoktól semmi korlátozó szabályokat el nem fogad, s elővett eszközeit a cél által eléggé meg nem szentelteknek tartva, és így benenk nem válogatva, trónját minden világi felsőségek feletti állásokban tartani, és ha onnan legördült, a szédítő kedves magasságra ismét és ismét felemelni minduntalan törekszik, a külföldet nem említve, békés polgárai nyugalmának felzavarásával hazánkban is történtek az újabb időkben kedvetlen példái, s ezek azok, miket felségednek jelenleg megsebhedt szívvel bejelenteni s sietős orvoslásukat szorgalmazni kényteleníttetünk. Ugyanis elébb szerencsétlenséget jövendölő lassú ingassál, majd zúgó morajjal futa meg a múlt 1839. év elsőbb hónapjaiban az egész országot ama hír, miszerint a nagyváradi deák szertartású püspök híveihez kibocsátott körlevelében őket arra oktatta, hogy a r. katolika vallás a vegyes házasságokat a lélekre nézve veszedelmeseknek tartja, hogy azoktól mindég idegenkedett, s fog is idegenkedni, továbbá, hogy a r. katolikus papnak a vegyes házasságokat, hol a nő katolika, megáldani nem szabad, ha csak a születendő mindkét nemű gyermeknek r. katolika vallásbani nevelésükről reverzálist nem adatnak, s hogy az ily reverzálisok nélkül eddig történt megáldások is egyenesen visszaélések valának. Majd ugyanazon püspök egyházi megyéjében lévő lelkipásztorokhoz oly egyházi rendeletet bocsájtott, hogy a fent érintett vegyes házasságokat meg ne áldják, s a házasulandók hűségi esküjét, nem úgy, mint egyházi személyek, hanem csak mint tanúk, s nem is az egyházban, hanem a paplakban minden egyházi szertartások nélkül pusztán s szenvedőleg fogadják el. Ezen egy csendes időben véletlen megdördült villámsújtáshoz hasonló merény, mely nagy figyelmet és aggodalmat okozott az egész országban, [ezt] mutatják az akkoriban csakhamar megnyitott ország gyűlésének iratai, s a törvényhatóságoknak követeikhez e részben küldött utasításaik, melyek (csekély kivétellel) a fent említett püspök intéz43 A megállapítás Talleyrand híres francia diplomata szállóigévé lett mondásának parafrázisa, mely eredetileg az 1815 után francia trónra visszatérő' Bourbonokra vonatkozott.