Levéltári Évkönyv 10. (Miskolc, 2000)

Dobrossy István: A miskolci görög-ortodox közösség XVIII-XIX. századi görög és magyar feliratú síremlékei

következett. Első bejegyzését a halotti anyakönyvbe 1862. december 26án írta: „elhunyt Istenben Janovics Mária, hajadon, 24 éves, toroksorvadásban, néhai miskolci lakos Janovics Tamás lánya és eltemettetett a közös temetőben általam Margó Emilián, miskolci görög keleti anya szent egyház rendes lelkésze által, December hó 28-án."

20 A tetemvári közös temető, a görög közösség harmadik temetőjeként tehát a 19. század végéig működött, minden bizonnyal addig, ameddig volt hitélet, illetve voltak tagjai az egyházközségnek. (A temetőnek ma már nyoma sincsen, néhány évtizeddel ezelőtt a 18. századi „új temető" volt területe a református egyházközség tulajdonába került, ahol új parcellákat alakítottak ki. A parcellák „benépesülése" előtt még lehetett látni olvashatatlan feliratú síremlékeket, amelyek azóta nyomtalanul eltűntek.) Az új köztemetőbe eltemetettek hovatartozására is találunk utalásokat, így 1785-1795 között egri, jászói, ungvári, ónodi, a távolabbról származók közül kovini bulgár, monasztiri albán, római görög, illír azaz szerb nemzetiségú éppúgy előfordul, mint moszhopoliszi, korfui, kasztóriai, szezori, grappóviai, szekszóriai, s természetesen lengyelországi is. Hogy a származási helyet feltüntették-e a síremlékeken ma már nem mondható meg, de a halotti anyakönyv az esetek szép számában napjainkig megőrizte ezeket. A származási, vagy „illetőségi" hely feltüntetése jellemezte a templom körüli, vagyis a templomkertben való temetkezést is. Az első temetés - az anyakönyv szerint - 1794-ben (a szakirodalomban idézett síremlék évszáma szerint 1783-ban) történt. Georgiosz Pova feleségét, Kalikót temették 1794. szeptember 2-án a „templom mögött". Két hónap múlva Georgiosz Gerga felesége, Kiuráno került mellé, aki Nasztosz Kukuzeliosz (később Kuruc lett) leánya volt. Férje, Gerga György 1816ban hunyt el, de őt a közös temetőbe temették.

21 1795-ben Mihalis Niska (Niszka) Nikolasz fia, majd a gazdag kereskedő Dimitriosz Lika került végső nyugalomra a „templom közelében".

22 Lika Demeter sírja (síremléke?) elenyészett, viszont Niska Mihályé nem. Popovics Konstantin 1951-ben még pontosan azonosította a síremlék helyét és leírta, lefordította a rávésett görög nyelvű szöveget. Eszerint a sír a templom északi homlokzatával párhuzamos sorban, pontosan a 3. sor 2. sírja volt. (A templom és az ispotály között eszerint egykor szabályos elrendezésű 20 B.-A.-Z. m. Lt. IX. 3. 2. 480. p. 21 B.-A.-Z. m. Lt. IX. 3. 2. 398, 424. pp 22 B.-A.-Z. m. Lt. IX. 3. 2. 400-401. pp.