Levéltári Évkönyv 10. (Miskolc, 2000)

Dobrossy István: A miskolci görög-ortodox közösség XVIII-XIX. századi görög és magyar feliratú síremlékei

temető használata viszont újra vitát váltott ki a római katolikusok és a nem katolikusok között. A megye a stólafizetési kötelezettséggel kapcsolatban kérdéssel fordult a Helytartótanácshoz Pozsonyba. A választ 1783. március 6-án küldték meg, a következő tartalommal: a nem katolikusok a császári rendelet értelmében azokon a helyeken, ahol számukra csak a magán vallásgyakorlás, tehát csupán imaház és lelkész engedélyezett, fizetniük kell a helyi római katolikus plébánosnak a stólajövedelmet. Miután a miskolci görögök számára is csupán az imaház és a magán vallásgyakorlás engedélyezett, a meghatározott stólapénzt nekik is fizetni kell a katolikus plébánosnak.

16 A Helytartótanács, majd Borsod vármegye levelére Bunyik Imre katolikus plébános jelenlétében összehívták a görög kompánia vezetőit, így Zsámbok Tamást, Dimcsa János és Saguna Györgyöt, s ismertették velük a stólafizetéssel kapcsolatos rendeletet. A görögök azonban anyakönyveiket nem tudták bemutatni, (pedig 1728-tól folyamatosan vezették), arra hivatkoztak, hogy jegyzőjük Pattaki György azt elzárta, s most éppen nem tartózkodik Miskolcon. Mindenesetre készült egy jegyzőkönyv, amely aláírásakor a görögök esküvel fogadták, hogy stólatartozásukat haladéktalanul ki fogják fizetni. A stólapénzt pedig 5 temetés, 10 keresztelés, 11 bevezetés és 1 esketés után „vetették" ki rájuk. S bár az anyakönyvekben mindenütt a görög pap neve szerepel, ezen a dokumentumon mégis kérés fogalmazódik meg, mely szerint a görögöknek van saját pópájuk ezért kérik engedélyezni, hogy a szentségek kiszolgáltatását a közösségen belül ő végezhesse.

17 1788-1794 között Harisz(iosz) Szakelliosz nevét olvassuk, aki az elhunytakat temette. Halála idejét nem tudjuk, viszont feleségéét igen, 1813-ban halt meg, s őt is a közös temetőben temették el.

18 Ot, vagyis Szakellioszt 1794-1821 között Konstantinosz követte, majd 1821-1829 között Kallona Ignác archimandrita volt a temető pap. 1829-1862 között Popovics György, Gizi Nofitosz és Koic Athanáz neveivel találkozunk. Popovics végig szolgált, s az utolsó anyakönyvi bejegyzése 1862. augusztus 31-én született. Ekkor „Elhunyt Istenben Franko Heléna, néhai Popovits György aradi lakos özvegye, és eltemettetett általam Szerencsen, szeptember 2-ikán Popovics György lelkész és vikárius által."

19 1862-től ismét új, a 19. század végéig szolgáló lelkész, Margó Emilián " B.-A.-Z. m. Lt. IV. 501

/f. XXV. I. 42. 17 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 501

/f. XXV. I. 43. is B.-A.-Z. m. Lt. IX. 3. 2. 420. p. 19 B.-A.-Z. m. Lt. IX. 3. 2. 479. p.