Levéltári Évkönyv 10. (Miskolc, 2000)

G. Jakó Mariann: Levéltár és levéltáros a XIX. században. Adalékok Borsod vármegye levéltárának a XIX. századi történetéhez

1850-ben Kiss Gábort meghagyták az állásában, de jelentősen roszszabb anyagi feltételekkel. 1851 májusában egy jelentésben panaszolja, hogy 1850-ben nemcsak fizetést nem kapott egész évben, de ráadásul ez újabb rendeletek megszüntették a kereső pénzt is.

24 1850 decemberétől újabb, a levéltári munkától teljesen független feladatot kapott: a telekkönyvek vezetése is a levéltárnok feladata lett. 1852-ben a pesti kerületi törvényszéki igazgató levelére válaszolva összegzést készített, ami szerint 150 helység részére 22607 esetben készített el ún. táblás jegyzéket.

25 A forradalom leverése utáni 10 év levéltári helyzetéről - a megyei önkormányzati szervek működésének felfüggesztése miatt - csak szórvány adataink vannak. Bár ennek a levéltár saját iratanyagában nem bukkantam a nyomára, későbbi források úgy tudják, hogy a Bach-korszak alatt a levéltárnak többször is költöznie kellett, helyiségeinek egy részét át kellett adnia a császári megyehivatalnak.

26 Pauler Gyula, a neves történetíró, az Országos Levéltár első igazgatója, 1881-ben tette közzé a vármegyei levéltárakról szóló ismertetését a Századokban, melyben Borsod vármegye levéltárának abszolutizmuskori veszteségeiről így ír: „...legrégibb okmányai a Bach korszak alatt történt költözések alkalmával elveszvén, csak másolataik maradtak meg három kötetben, melyeket a leleszi káptalan volt hites jegyzője Nóvák István készített".

27 Pauler Gyula a belügyminisztérium 1880. évi felmérése alapján állította össze írását. Szintén jelentős pusztulásról számol be Föglein Antal, aki az 1930-as években mérte fel a vármegyei levéltárak állapotát. Ő is számos, Mohács előtti irat és oklevél eltűnéséről tudósít, valamint a Bocskai, Bethlen és II. Rákóczi Ferenc-kori iratok hiányát is az abszolutizmus bűnéül rója fel.

28 A fenti konkrét iratpusztulásra adatot nem találtam, de az abszolútizmus egyéb, a forradalom és szabadságharc emlékeinek eltüntetésére tett lépéseinek maradtak fenn hiteles dokumentumai. Először Geringer báró polgári kormányzó adott ki 1850 júniusában egy körrendeletet, melyben utasította a kerületi főispánokat a hiányzó 1848/1849-es iratok utáni kutatásra, majd 1850. június 30-án, a pest24 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 657. 3/1851. 25 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 657. 5/1852. 26 KLEIN G. 1935. 112. p. 27 PAULER GY. 1881. 403-404. pp 28 FÖGLEIN A. 1955. 56. p.