Levéltári Évkönyv 10. (Miskolc, 2000)

Gyulai Éva: A tapolcai (Borsod m.) egyházi uradalom a XVIII. században

amely a medencékben inkább lanyhul, mint melegedne, mivel a közelben felbuzgó igen hideg forrás hűvös vízáramaival keveredik. A víz színe áttetsző, nitrátos szagú, ereje a bőrt összehúzza és a lázat lehúzza, az étvágyat meghozza. A közelben van egy forrás, amely segít a szembajon.

63 Ez az óriási kincs, amelyet Althan püspök, tapolcai apát építtetett ki a kor igényeinek megfelelő fürdőnek, a bíboros emberbaráti szándékából 1731-ben még ingyen szolgálta a környékbeli és távolabbi nép felüdülését.

64 Ez azonban nem maradhatott sokáig így, hiszen az uradalom kezelői felismerték, hogy mekkora jövedelmezőség rejlik ebben az üzletágban, ugyanakkor a fürdő fenntartását, korszerűsítését sem lehetett csupán karitatív eszközökkel megoldani. 1743-ban a közfürdőből és két további kisebb épületből álló objektum faszerkezete igen rossz állapotban volt,

65 a mellette lévő emeletes fogadót azonban „tűrhető" állapotban találták az összeírok. A 18. század második felében már bizonyosan fizetni kellett a fürdő használatáért, hiszen a tapolcai apát adminisztrációja a fürdőből és mellette lévő kocsmából évi 300 Ft-ot könyvelhetett el, amelynek csupán 10%-át vonták le a fürdő fenntartási költségeire,

66 így a tiszta hasznot 270 Ft-ban állapították meg. Annak ellenére, hogy a fürdő fenntartására nem fordítottak kellő figyelmet és költséget, a 19. század eleji számadások már az uradalom fontos bevételeként könyvelik el a fürdő és egyéb szolgáltatások használati díjából befolyt összeget. A fürdőt és a hozzá épült fogadót állandóan építeni, javítani kellett, a 18. század végén például külön fűtőhelyiséget húztak fel mellé, hogy az eredetileg langyos vizet forrón tölthessék a kádakba a fürdőzőknek. A 19. század elején a fürdés időtartama két óra volt, s a medencék minőségétől függően 3 és 14 krajcár között kellett fizetni a fürdőjegyért. Mint minden sok vesződséggel járó vállalkozást a korban, a fürdő üzemeltetését is árendába adta az uradalom, s az 1800-as évek elején ez évi 1112 átlagos tiszta bevételt hozott az apát kasszájába. Az uradalmat átvevő « BÉLM. [1730 k.] 15. p. 64 Balneum isthic hactenus ex mandato eminentissimi DD. cardinalis ab Althann omnibus et singulis gratis administrabatur, adeoque exinde nullus proventus obvenit. CONSCRIPTIO 1731. Tapolca 65 Ezen fór dog hármas distinctioban vannak, egy nagy köszfördő, ketőkisseb, mely fór dögnek fedelei egészlen elromladosztak, ablakjai és aitoi elvesztek és nincsenek, az bejárásait és tó'tevényeit az visz takarikosan elhorta, fallai megrepegeltek és nyimel hellyen ledűltek, mellyeket ha idein korán nem reparáltatgyák, egészlen elfog veszni. INVENTARIUM 1743. 66 Ex proventu educilli penes thermas existentis et ipsis thermis prosperantur annue 300 FI. Expensae pro conservandis aedificiis per conscriptorem defalcari intermissae... 30 FL, quibus autem supputatis resultant 270 Fl. CONSCRIPTIO 1774.