Levéltári Évkönyv 9. (Miskolc, 1997)

Borbás Emese: Pap János diósgyőri főkapitány levelei (1664-1668)

PAP JÁNOS DIÓSGYŐRI FŐKAPITÁNY LEVELEI (1664-1668) BORBÁS EMESE I. „...Szegény romlott Hazánk" A török hódoltság korának felső-magyarországi védelmi rendszeréről az elmúlt években újabb és újabb kutatási eredményeket ismerhettünk meg.

1 Ezek segítségével vázolható fel az az általános helyzet, amely a kétfelől szorongatott, részekre szakadt Magyarországot jellemezte. Az így alkotott kép azonban soha nem teljes, hiszen országrészenként sőt váranként is egyedi, sajátos problémák vetődnek fel. A XVII. század II. felében különösen változatos végváraink élete. Az 1660as évek eseményei előrevetítik a végső összecsapást Habsburg, török és magyar között. Az oszmán hatalom újabb támadást indít: 1660-ban elesik Várad, 1663ban Érsekújvár. Zrínyi Miklós hadjáratát a vasvári béke zárja (1664. aug. 10.), melyre Wesselényi nemesi felkelése a válasz. Mindezek az események kiélezett politikai helyzetet eredményeztek. A bécsi udvar törekvéseként egyre nagyobb számú német katonaság állomásozott végvárainkban, akiknek a békekötés után megtiltották a portyázásokat is. A magyar főurak követelései is a védelmet gyengítették azzal, hogy a jobbágyok végvárakba való szökése ellen állandóan tiltakoztak. I. Lipót 1666 áprilisában ugyan megtiltotta a jobbágykatonák kiszolgáltatását földesuraiknak, de ennek a rendeletnek - mint oly sok egyébnek - a végvári kapitányok csak nagyon nehezen tudtak érvényt szerezni. Hálátlan hivatásuk ellenére is sorra bizonyították bámulatos helytállásukat. A végvári élet nehézségeinek egyik leghitelesebb forrása Ónodi Pap János levelezése. Diósgyőri főkapitányként - ezek alapján - 1665-től egészen haláláig (1668) rendszeres kapcsolatban állt az akkori kassai főkapitánnyal, Csáky Ferenccel. E levelek egy részének felhasználásával Izsépy Edit már megjelentetett egy tanulmányt Diósgyőr 1660-as éveinek történetéről,

2 de az iratok teljes közlésére nem került sor. Homály fedte mindeddig Pap János kalandos életét is. 1 PETERCSÁK T.-SZABÓ}., (szerk.) 1993. és PETERCSÁK T.-PETŐ E., (szerk.) 1995. 2 IZSÉPY E., 1969. 195-205. p.