Levéltári Évkönyv 9. (Miskolc, 1997)

Barsi János: A minoriták megtelepedése Miskolcon és iskoláztatásuk a Ratio Educationis megjelenéséig (1729-1777)

buzdítások mellett megfigyelhetjük, hogy ebben a korban a részegeskedés, a kávéházak látogatása, a kártyázás, a lopás olyan kihágás volt a tanulók részéről, amit ilyen hangsúlyosan kellett tiltani. Arról, hogy ezeket az egyébként tipizált törvényeket mennyire tartották be, vagy mennyire nem, semmit sem tudunk. Azért azt feltételezhetjük, hogy egy több ezres nagyságrendű mezővárosban ötven, vagy akár százötven tanuló rendszeres ellenőrzése nem volt lehetséges. Ha azonban azt is figyelembe veszszük, hogy a város protestáns volt, akik közül a katolikusok, főleg a messzi vidékről érkezettek azért némileg kiríttak, nem mondhatjuk, hogy a tanulók minden felügyelet nélkül élték volna iskolán kívüli életüket. Tény, hogy egyetlen fegyelmi ügy sem került feljegyzésre, ami az iskola jó fegyelmi állapotára, szellemiségére utal. Az iskolai tanulók szellemi felkészültsége szintén jelentősen befolyásolja az iskola belső életét. Fegyelmezett, jó képességű tanulók nélkül nem lehet színvonalas iskolát fenntartani. A Liber cathalogi studiosorum-ban 1748-tól kezdve folyamatosan találunk olyan bejegyzéseket, melyek az iskolai tanulók felkészültségét, tudását regisztálják. Két minősítő érdemjeggyel és egy szöveges minősítéssel találkozunk. A szöveges minősítés 1750-től kezdve folyamatos, s a tanuló képességeinek mérlegelése mellett tartalmaz a magatartásra utaló bejegyzéseket is. Csak a dokumentált néhány kezdő évnél hiányzik az egyik, mégpedig a vizsgán kapott minősítő érdemjegy. Az egyik érdemjegy a professzortól származik, a másik a vizsga eredménye. Azt nem tudjuk, hogy ki a szöveges minősítés megfogalmazója, de vélhetőleg nem más, mint maga az illető professzor. E három adat alapján nyílik lehetőség bizonyos következtetések levonására. Noha, amint majd látni fogjuk, a Ratio studiorum osztályzását csak főbb vonalaiban vette át a miskolci minorita iskola, ismertetése mégis alapot szolgáltathat a nem egészen könnyen érthető értékelési rendszer jobb áttekintéséhez. A Ratio studiorum a következő osztályzatokat ismeri: optimos, bonos, médiocres, dubios, rejiciendos. A felsorolás a legjobb rendűtől kiindulva történt. Az elnevezések egyébként nem elvont fogalmak, hanem maguk a minősítettek csoportjai. Az osztályzatokat számokkal is lehet rövidíteni, melyek egytől hatig terjednek, ahol az l-es az optimos, a 2-es a bonos, a 3-as és a 4-es a médiocres, az 5-ös a dubios, a 6-os pedig a rejiciendos érdemjegyet jelöli.

169 A miskolci gimnáziumban adott érdemjegyek teljes feloldása a Ratio studiorum alapján nem lehetséges, attól elég jelentősen különbözik. A hat osztályjegy helyett csak hármat, illetve a köztes minősítésekkel ötöt használ, amik lehetnek szövegesek és betűvel rövidítettek. A szöveges minősítés nagyon ritka. A legjobbakat a nagy „A" betűvel, a közepeseket a kis „a" betűvel, míg a gyengéket a kis „m" betűvel, ami lehet nagy „M" betű is, jelölték. A ritkán előforduló szöveges minősítés a bene vagy ritkán a praestanter, a mediocriter és a male ' Catalogus. Reguláé communes professoribus classium inferiorum. Cap. 38. In: Ratio atque institutio.