Levéltári Évkönyv 9. (Miskolc, 1997)

Barsi János: A minoriták megtelepedése Miskolcon és iskoláztatásuk a Ratio Educationis megjelenéséig (1729-1777)

Kosáry Domokos, amint láttuk, a kisebb parvistákat még az elemi oktatáshoz sorolja, vagy például maga a miskolci iskola is tárgyalt korszakunk végefelé az elemi oktatást a principistákkal veszi befejezettnek, azt mondhatjuk, hogy említett Bodó Antal tudásszintje aligha haladta meg az infimae classis grammaticae által egy év alatt megtanulandó ismeretek szintjét. Ugyanakkor azt is le kell írnunk, hogy szinte ugyanaban az időben a miskolci gimnáziumban el lehetett végezni a tényleges gimnáziumot is. Példa erre Szabó János, aki 1751-ben nagyobb deklinista, 1752-ben kisebb parvista, 1753-ban nagyobb parvista, 1754-ben principista, 1755-ben grammatista, 1756-ban első éves szintaxista, majd 1757-ben mint másodéves szintaxista végzi a gimnáziumot. A Liber cathalogi studiosorum, ahonnan a hozott példák valók, a B.-A.-Z. m. Lt. XII. 2. II. 3. köt. jelzet alatt megtalálható. Mint látjuk, példaként vett tanulónk hét év alatt elérte a supremae classis grammaticae által előírt tudásszintet. Természetesen egyik esetben sem a tanulók tényleges egyéni tudásszintjét vettük fel. Jól példázza a két tanuló esete, hogy a miskolci minorita gimnáziumban, főleg annak az első és második időszakában a tényleges gimnáziumi oktatás együtt volt jelen az elemi oktatással. A két oktatási tipus teljes szétválasztása csak a Mária Terézia féle Ratio educationis-ban valósult meg. Az idők folyamán való fejlődést jól mutatja az, hogy 1754-ben az az igény is felmerült, hogy a grammatikai osztályok mellé megszervezzék a humaniórák oktatását is. Az erről szóló előzetes engedélyt az 1754. június 30-július 2. közt Nyírbátorban tartott diffinitoriális gyűlés ötödik ülésén a következőképpen fogalmazták meg: „Ha az egyházmegyés főtisztelendő urak megadják az engedélyt, hogy Miskolcon beinduljon a retorika és a poézis oktatása, jóváhagyjuk."

165 Hogy a miskolci gimnázium sokat fejlődött az évek során, jól mutatta a bemutatott osztályszerkezeti változás is, de mindent összevetve azt kell mondanunk, hogy az itteni gimnázium sem tárgyalt korszakunkban, sem addig, amig minorita vezetés alatt volt, nem tudott az úgynevezett kis gimnázium kereteiből kinőni. így a fenti kérelem is inkább a perspektívát, mintsem a valóságot tükrözi. Az oktatás igazi célja a latin nyelv tökéletes elsajátítása volt. Ehhez képest kevéssé volt fontos a görög nyelv, s még kevésbé a történelem és a matematika. A vallásoktatás sem szerepelt olyan súllyal, még aránylag magas óraszáma ellenére sem, mint ahogy azt számos szerző állítja, bizonyítván, hogy az oktatás egyetlen igazi célja a vallásoktatás lett volna. Ezt egyébként maga a vallásos szülői háttér sem indokolta. Miután befejeztük a tanterv és az osztály beosztás elemzését, térjünk át következő tárgykörünkre, az iskola belső életére, ahol azért még feltűnnek olyan mozzanatok, amik a két témakört összekapcsolják. Az iskola belső élete 165 B.-A.-Z. m. Lt. XII. 1. 11. köt. 250. p.