Levéltári Évkönyv 9. (Miskolc, 1997)

Somorjai Lehel: Miskolc idegenforgalmi törekvései a két világháború között

zá járul a hivatalomban őrizetben lévő pénz és igen nagy értéket képviselő vasúti menetjegyek biztonsága is. Tisztelettel kérem, mint azt már szóbelileg is előterjesztettem, méltóztassék elrendelni, hogy a deszka fal sürgősen tégla fallal helyettesítessék, mert sem az átszivárgó ételszag, sem a most már állandóan nyitva lévő ablakok folytán átvonuló légvonat nem tűrhető, de a tavasz folytán beálló nagyobb forgalom s nagyobb pénzértékek biztonsága ezt már továbbra elodázhatóvá nem teszi."

15 Természetesen a kőfalat megcsinálták, de a hivatalnak egyenlőre be kellett érnie a menetjegyirodával közös helységgel, ami későbbiekben, igaz más városokban bevett gyakorlat lett. Az, hogy az Unger Hugó vezetése alatt álló hivatal mennyiben járult hozzá Miskolc idegenforgalmának fellendítéséhez források hiányában nem tudjuk megállapítani, de talán éppen az összefoglaló kimutatások hiánya magyarázatul szolgálhat erre. Az 1920-as évek vége, 1930-as évek eleje Miskolc életében nem csak a gazdasági válság nehézségeit hozta, hanem 1929-ben - természetesen nem városi pénzből, hanem állami beruházásként - befejezett lillafüredi Palotaszálló építését is. Ez a gyönyörű helyen felépült épület rövid időn belül Miskolc és környékének ékességévé vált és az egyik fő vonzerőt jelentette az idelátogatóknak. A szálloda külön érdekessége az, hogy megépítésének legfőbb támogatója gróf Bethlen István miniszterelnök volt. Nem véletlen tehát, hogy az 1929-es év legnagyobb volumenű állami beruházása Lillafüreden történt. A városi közgyűlés reagálva Lillafüred megváltozott idegenforgalmi értékére - Vidáts János törvényhatósági bizottsági tag javaslatára elfogadta a terület üdülőteleppé való fejlesztésének tervét és indítványozta a Miskolc - Lillafüred - Eger közötti út befejezését. A nagy volumenű terv pénzügyi hátterének biztosítására Vidáts egy a miniszterelnökhöz irt kérelmet javasolt.

16 A gazdasági válság azonban Miskolcon is erősen éreztette hatását, olyannyira, hogy az 1932-ben a városi költségvetés szűk kerete miatt néhány házi kezelésben lévő intézménytől meg kellett válni. Ezek közé tartozott az idegenforgalmi hivatal is. Természetesen nem szüntették meg, csak két miskolci autófuvarozási magánvállalkozót, név szerint Lusztig Lászlót és Lusztig Ferencet bízták meg az idegenforgalmi ügyek továbbvitelére.

17 Sajnos a magánkézbe adott hivatal nem váltotta valóra a hozzá fűzött reményeket, mert a városba látogatókkal szemben sokszor a lehető legnagyobb hanyagsággal járt el. Ékesen tanúskodik erről a hajdúböszörményi gimnázium igazgatójának haragos levele: „Hozzánk küldött levelükre hivatkozással közlöm, hogy olyan városba nem megyünk kirándulásra, ahol, mint vélünk a múlt évben is tették, marhakupéval traktálják a kirándulókat!"

18 A polgármesteri hivatalhoz érkezett panaszok és az idegenforgalmi ügyek központi ellenőrzésének igénye miatt a város 1933. február 17-én újra házi kezelésbe vette 15 B.-A.-Z. m. Lt. IV. B. 1906. 27243/1929. 16 Miskolc THJF. Város Hivatalos Értesítője. 1929. 1. sz. 17 B.-A.-Z. m. Lt. IV. B. 1906. 29589/1943. 18 B.-A.-Z. m. Lt. IV. B. 1917. 23/1933.