Levéltári Évkönyv 9. (Miskolc, 1997)
Szécsényi Mihály: A belvárosi bordélyházak kitelepítése és kisajátítása Miskolcon (1907-1926)
„Ez az utca, ahol a hatóságilag engedélyezett szerelemnek apró házai megbújtak a nyilvánosság területe elől évtizedek óta, augusztus elsején de nagyon elárvul. A kis házak iparengedélyét bevonják. Lakóit a szélrózsa százféle irányában a szélnek bocsátják. És at eldugott kis utca felveszi a „Vármegye-utca" nevet, hogy még csak a régi nevére se emlékezzen senki." „A Rozmaring utca pedig ismét polgári, prűd értelemben is megint szalonképes lesz. És beépül majd lassan - lassan szép csendes szürke, egyhangú családi házakkal. . . Melyeknek lakói reggel kelnek és este korán - a tyúkokkal fekszenek. Azután egy-két év alatt a feledés moha borul a Rozmaring-utca rosszhírű romantikájára. Tévedésből sem kerül arra emberfia, a szép holdsütéses májusi estéken. Csak olyan csendes, unalmas, eseménytelen utca lesz mint a többi . . . Még az öreg érc Szemere is hátat fordít neki . . ." Ami az ércszobor hátát illeti, az újság nem tévedett, de a szobor maga fiatal volt, hiszen csak 1906ban állíttatta a város. A Miskolczi Estilap tudósítójának sorai már a korabeli olvasókban nosztaligát ébreszthettek, de a kitelepítés története csak azzal a problémával fejezhető be amellyel az elkezdődött. A városszabályozási tervek, elképzelések motiválták elsősorban a város vezetését, hogy engedjen - az egyébként valóban jól eldugott és kicsiny forgalmú helyen található - bordélyok kitelepítése ügyében. Nem csoda hát, hogy már a házak tényleges kitelepítése előtt Nagy Ferenc polgármester 1913. április 15-én írásban adott utasítást a mérnöki hivatalnak. Felhívta a mérnöki hivatalt, hogy a Korona Szálló telke körül kialakításra kerülő tér a város szépítése és rendezése miatt nagy jelentőségű. Ezért a már korábban készített vázrajz kiadása mellett, utasította a hivatalt: ezt az ügyet alaposan tanulmányozza, pontos helyszíni felvétel alapján készítse el a tervet, állítsa össze a megszerzendő területek pontos kimutatását, a rajtuk található felépítmények hozzávetőleges értékével együtt. Az új tér kijelölésénél a legfontosabb szempont elsősorban az Erzsébet-tér meghosszabbítása legyen. A Korona Szálló beépített telke pedig kiszálesednék a Rozmaring utcáig, részben a Kossuth utcáig. Az elképzelés célja az volt, hogy ezen a területen, az Erzsébet-tér tengelyében az új színházat fel lehessen építeni. Elképzelhetőnek tartotta a polgármester a tér kivitelét a Palóczy utcára, a református templom közvetlen szomszédságába. „Ezen szép tervezet gondos és leleményes elkészítésére nagy súlyt helyezek, . . „ írta és annak kidolgozásával Báthori István építészmérnököt bízta meg. 23 A jelentés 1913. június 26-ára készült el. Ennek részét képezte az az értékbecslés, amelyet Báthori mérnök készített a Korona Szállóról és környékéről és amely jól mutatja a Rozmaring utcai épületek értékét, különösen, ha azt öszszevetjük a Korona Szálló értékével. A Korona Szálloda telke, a város tulajdonában, az ingatlan vagyon leltár szerinti értéke: 500.000 korona.