Levéltári Évkönyv 9. (Miskolc, 1997)

Szegőfi Anna: Az első világháború előtt alakult miskolci egyesületek

vember 16-án alakult.

135 Ha a korcsolyázás és tenisz a felszerelés miatt „úri" passziónak számított, a vadászat méginkább, puska és a hozzávaló engedély volt a minimális sport eszköz, ezen kívül a vadak száma is meghatározta ezt a sportot, így történhetett, hogy 1895-ben 50 főre korlátozták a tagok számát. Bár a konkrét számot a későbbi alapszabályokból törölték, a vadászat mindvégig a „nagyurak" sportja maradt. Szó esett már arról, hogy a korszak második felében a sport egyesületekben is megkezdődik a polarizáció, a szakmánkénti elkülönülés. A külön egyesületek alakításában ezúttal is a MÁV járt az élen, a kizárólag vasutasok számára szervezett Miskolci Vasutas Sport Club 1911-ben alakult.

136 A tagság kritériuma a MÁV alkalmazás és 17 éves kor. Hála a MÁV segítségének az egyesületnek volt saját pályája a Szirmai úton. Az egyes sportágak művelőinek külön szakosztályok működtek, ezeket egy elnök és egy intéző irányította; szakosztálya volt a futballnak, az atlétikának, a tornának, az úszásnak, a birkózásnak, a tenisznek és szépszámú tagsággal a turisztikának. 1945-ben 1000 taggal kezdte meg a működést a nagy múltú MVSC. A dualista korszakban az egyesületek a polgárjog gyakorlásának színterei, a jogszerzés iskolái voltak. Maguk szabták meg a szabályokat, ezzel megtanultak alkotmányt alkotni, azt gyakorolni és betartani, illetve betartatni. Önállóságra és autonómiára neveltek, kifejlesztették a vita kultúrát. Megpróbálták ezek az egyesületek a közösségi tudatot alakítani. A Horthy-korszak nagy bűne, hogy megállította ezt a folyamatot azzal, hogy megnyirbálta az egyesületi autonómiát. Idézzük fel végezetül a kortárs gondolatait az egyesületekről, nevezetesen az Iparoskör főjegyzőjét 1943-ból:

137 „ Az emberek maga- és egymásbecsülése, kultúrvágyódása, eszmény keresése, nemesebbért való vélekedése hozta létre világszerte s nálunk is a különböző jó és szép cél felé beállított egyesületeket. Az úgynevezett reformkorszak s az azt követő pár évtized hatalmas alkotásai; - a művelődés, az erkölcsi és anyagi megerősödés, különösen pedig a szellem felszabadulása és a humanizmus helyes értelmezése, - felismerése a szociális problémáknak, elismerése az emberi jogoknak, letompítása a politikai és vallási türelmetlenségnek és helyes értelmezése a szabadság-ideáloknak. Mindezek egy ragyogóan szép, immár történelemmé vált és az emberiség botorsága miatt talán soha vissza nem térő korszaknak igen jórészben az egyesületekben kiforrott eredményei. Ezek az egyesületek hazánkban - a legszebb külföldi példák nyomán, - valóban úgy, ahogy a költő mondotta: hatottak, alkottak és gyarapították minden téren." 135 B.-A.-Z. m. Lt. IV.829. 47/őrz., IV.1905/c. 6459/1897., IV.1906. 12106/1925., IV.1925/b. 36.dob/32., 136 B.-A.-Z. m. Lt. IV.1906. 616/1931., IV.1925/b. 33.dob/45-46., 37.dob/3., 37.dob/36. 137 B.-A.-Z. m. Lt. IV.1925/b. 27.dob/l.