Levéltári Évkönyv 9. (Miskolc, 1997)
Szegőfi Anna: Az első világháború előtt alakult miskolci egyesületek
dőbeteg Szanatórium Egyesülethez, s az Urak utcai Egészségházban rendelőintézetet tartottak fenn, annak államosításáig. A közhasznú jótékonysági egyesületek történetét tárgyalva meg kell említenünk a vakok menhelyének fenntartására alakult Vakokat Gyámolító Tiszajobbparti Egyesületet. Az egyesület alakulásának időpontját hivatalos pecsétjéről ismerjük: a pecsét vakot vezető őrangyalt ábrázol a következő felírással „Vakokat Gyámolító Tiszajobbparti Egyesület Miskolc 1907 ,, 124 Az egyesület a közhasznú egyesületekre jellemző módon 1931-ben csatlakozott az országos egyesülethez, s annak Miskolcon a Győri kapu 13. szám alatt működött felsőmagyarországi fiókegyesülete lett. A „köz" hasznára alakult egyesületként kell számba vennünk a Miskolci és Borsod megyei Rabsegélyező és Patronage Egyletet 125 . Az egyesület 1909. november 21- kelt alapszabályát a minisztérium csak egy év késéssel 1910. november 15-én hagyta jóvá. A letartóztatásból elbocsátott szegény sorsú elitéltek visszatérésének segítése mellett a börtönök lakóinak erkölcsi nevelése is szerepelt az egyesület tervei között. Rendszeresen látogatták a börtönöket, ezt nevezték börtön-missziónak. A látogatás alkalmával a rabok egészségi állapotáról is meggyőződtek, s az esetleges betegségek esetén gondoskodtak a gyógykezelésről. A börtön könyvtár létesítése mellett a szabadulók menhelyét is támogatták, ahol kisipari módszerekkel termelő munka szervezésére is lehetőség nyílt. A börtön lakók családjáról sem feledkeztek meg; gondos környezettanulmány után segélyekkel, természetbeni juttatásokkal könnyítettek a családok sorsán, sőt vállalkoztak a rabok és a családtagok megromlott viszonyának helyreállítására is. Természetszerűleg a legfontosabb feladat a szabadulók visszavezetése a polgári életbe, ezt a célt igen sokféle módszerrel próbálták elérni. Az eszközök között szerepelt a pártfogó kijelölése, a szabadulók útiköltsége, élelme, ruhája, ez utóbbi esetleg úgy is, hogy amennyiben a család elzálogosította, annak kiváltása, de legfőképpen a munkalehetőség biztosítása. Az egyesület 1914. augusztus 18-án alapszabály módosítást határozott el, amely módosítás legfontosabb része, hogy a tagok elsősorban a fiatalkorú bűnözők pártfogását vállalták a fiatalkorúak bíróságával szorosan együttműködve, de céljaik között volt a bűnözés miatt veszélyeztetett gyermekek védelme is. Az egyesületi célok átfogalmazása következtében a szabaduló foglyok otthona mellé átmeneti leány és külön fiú otthont is létesítettek. A háború miatt az egyesület működése akadozott, a módosított alapszabály engedélyezésére csak 1917. október 13-án került sor. A forradalmak és a katonai megszállás feloszlató rendelkezése után az egyesület újjáalakulására országos mozgalom keretében 1922. február 26-án tartott közgyűlésben került sor. Az 1922-től működő egyesület feladata egyértelműbben volt meghatározva, nevezetesen a fiatalkorú bűnözők felügyeletét és a bűnözés miatt veszélyeztetett gyermekek védelmét vállalta fel az egyesület, így a szabaduló foglyok otthona mellé átmeneti leány és külön fiú otthont is lé>M B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1906. 15578/1928. 125 B.-A.-Z. m. Lt. IV.1906.1173/1937., IV.1925/b. 13.dob., 32.dob/16., 39.dob/6., 37.dob/49.
