Levéltári Évkönyv 9. (Miskolc, 1997)
Szegőfi Anna: Az első világháború előtt alakult miskolci egyesületek
függetlenséget a már említett végrendeleti adomány mellett önkéntes adományok és az ún. Luther uzsonnák tették lehetővé. A bevételek nagyságát a népes taglétszám biztosította, 1925-ben 235 fő, 1929-ben 220 fő, 1945-ben 190 fő. A világi hatósági és így anyagi támogatást a választmány hölgy tagjai férjeinek magas tisztviselői beosztása, illetve gazdasági szerepe jelentette. Sajnos sem a tagságról, sem a nevezetes Luther uzsonnákról nem tudunk közelebbit, mivel „Az orosz megszállás idején az egyesület névsora és irattárának nagy része megsemmisült" 62 A Miskolci rk. Nőegyletnek az 1890. november 30.-i alakuló közgyűlésén elfogadott alapszabálya a keresztény kultúra nőideáljának céljait fogalmazta meg egyesületi célként: „ szegény árva gyermekeknek, továbbá az ugyanezen egyházközség elemi iskoláiba járó szegény gyermekeknek segélyezése, valamint ugyanezen egyházközség kebelében az isteni tisztelet fényének emelése." 63 Az egyesület 1934-ben új alapszabályt készített, ennek alapján módosult az egyesület élete, az eredeti hitéleti cél eltűnt, helyét az önképzés vette át, s az egyesület fő célja a jótékonyság lett. A jótékony célnak köszönhetően az egyesület előljárt a nagyon is világias célú társadalmi rendezvények - nevezetesen bálok szervezésében, hiszen tőkéjéhez ezek a rendezvények elengedhetetlenek voltak. A két háború között az egyesület elnöksége is változáson ment át a város vezetőinek hitvesei irányították, ez azon túlmenően, hogy rendezvényeiken az „előkelőség „ jelent meg, a taglétszámban és az adományokban is megmutatkozott. Az egyesület a koalíciós korszakban is újjáalakult, 1948-ban 189 tagot számlált. 64 A népes tisztikar az egyetlen forrásunk az esetleges működésre: a 8 tagú vigalmi bizottság, a kultúrszakosztály, a propaganda szakosztály és az ezt kísérő nevek bizonyítják, hogy a városi „elit" hölgytagjainak egyesülete változatlan célokkal akarta az új életet elkezdeni, de sorsa a feloszlatás lett. A segélyező, jótékonysági egyesületek mellett a korszak végén megjelenik a dolgozó nők, első egyesülete is, a Katolikus Tisztviselőnők Miskolci Egyesülete. 65 A háborús gazdaság megváltoztatta a női szerepkört, a hiányzó férfiak munkahelyét a nők vették át, ez a társadalmi szerepváltás markánsabbá tette az egyesületeiket. A dolgozó nők egyesülési igényét elsőként az egyház ismerte fel, megpróbálta átmenteni a nők hagyományos vallásosságát a munkahelyekre is, ez fogalmazódik meg az 1917. október 20-án kelt alapszabályban: „A tisztviselőnők érdekeinek ápolása és előmozdítása keresztény és hazafias szellemben." 66 A cél megfogalmazása ellenére nem egyházi egyesületről van szó, ennek bizonyítéka a célok elérésére szolgáló eszközök felsorolása, melyek között a közös összefogással létrehozott egyesületi székházban rendezendő társas összejövetelek mellett, szerepel kirándulás és más szórakozási lehetőség szervezése, « B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1925/b. 39.dob/42. 63 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 829. 34/1890., IV. 1906.1179/1937., IV.1925/b. 7.dob/2., 8.dob/l., 9.dob/l. 64 B.-A.-Z. m. Lt. IV.1925/1-). 37.dob/27. 65 B.-A.-Z. m. Lt. IV.1925/b. 35.dob/7. 66 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1925/b. 35.dob/7.