Levéltári Évkönyv 9. (Miskolc, 1997)

Szegőfi Anna: Az első világháború előtt alakult miskolci egyesületek

Az egyesületek fogalmának megközelítésénél abból kell kiindulnunk, hogy a polgári korszak alkotmányosságának alapvető ismérve az egyesülési és gyülekezési szabadság. Az egyesülés joga azt jelenti, hogy a polgár szabadon tarthat gyűléseket és hozhat azon határozatokat bármely közügyben és a magánszféra ügyeiben. Az egyesülési jog azt is tartalmazza, hogy a gyűlések és határozatok tartósabbá tételére egyesületeket is alkothat a polgár, itt tehát az öntevékenység a mérvadó. Természetszerűen az egyesületi szabadság mértéke attól függ, hogy a gyűlések tartásához illetőleg az egyesületek alkotásához milyen hatósági szabályozás vagy ellenőrzés társul. A jogalkotás így az adott kor politikai arculatát tükrözi, ennek következtében valamennyi hatalomváltás jellemzője volt az egyesülési jog újraszabályozása. Jogalkotás Az egyesületek életének - mint láttuk - meghatározója az egyesület és a hatalom viszonya, azaz az egyesületek felügyeletének, ellenőrzésének módja. A hatalom és az egyesületek viszonyában elsősorban a jogalkotást kell megvizsgálnunk. Szó volt már róla, hogy az egyesületek előtörténetéhez szorosan hozzátartozott a titkosság, ebből következik, hogy az első törvényes szabályozás a tilalom. Az első egyesülési tilalom, Hunyadi Jánostól származik 1446-ból és az ország kárára létesített szövetségek felbontását és megszüntetését írja elő. Az egyesületek történetének további szakaszában is tilalmazott lesz az állam illetve az állam feje elleni összeesküvés. Az egyesülési jog a néhány alapvető tiltás mellett - a hatalom elleni szövetkezés mellett tilos az élet és tulajdon elleni szövetkezés, ez később kiegészül az emberi jogok elleni szövetkezéssé - az egyesülési normatívákat hivatott öszszefogni. Európai más részeiben - a polgári átalakulás részeként - az egyesülési joggal kapcsolatban a polgári korszak elején megalkotott alaptörvény összefoglalt minden tudnivalót, ezt módosították egyes korszakokban a hatalmi erőviszonyoknak megfelelően. Magyarországon a problémát az okozza, hogy nem született meg az egyesületi törvény, hanem részletekben, általában törvénypótló rendelkezésekből állt össze a gyakorlat, ez magánhordozta a másként értelmezés lehetőségét.

1 A törvénypótló rendelkezések során meghatározó a belügyminiszter 1873.évi 1394 és 1875. május 2.-án kelt 1508 számú rendelete, amely kimondja, az egyesületek alapításához szükséges írásbeli alapszabályok felterjesztésének kötelezettségét. Az alapszabályt a törvényhatóság útján a belügyminisztériumnak kell bemutatni, s amennyiben a minisztérium 40 napon belül nem nyilatkozik, az egyesület ideiglenesen megalakulhat, de végleges működéséhez szükséges a láttamozás. A belügyminiszteri ellenőrzés másik formája, hogy az egyesület alapszabály ellenes működés miatt feloszlatható. A rendelkezés légérdekeAz egyesületi eljárási szabályokat foglalja össze: Dr. Vita Emil: Egyesületi jog, Bp. 1906.