Levéltári Évkönyv 9. (Miskolc, 1997)

Németh Györgyi: Iparosok hirdetései a Miskolci Értesítőben

József 133 pedig abbahagyta közös tevékenykedését. Mindnyájan férfi szabók voltak. A hirdetések okainak meghatározása s számszerűsítése bizonyára sok tévedést rejt magában, hiszen mind a hirdetési szövegekben, mind a kutatási szempontokban és azok gyakorlati megvalósításában, az egyes egységek és csoportok kiválasztásában és besorolásában van szubjektivitás. Az összességében kibontakozó kép, a megfigyelt jelenség mégis hitelesnek látszik. Bármennyire különbözőek is az okok, amelyek hirdetésre késztették az iparosokat, valójában valamennyiük közös vonása a rendkívüliség. A hirdetők nagy része (42 fő), a bevándorlók, a letelepülők, a vándorlásukat, tanulásukat befejezők, a tűzvész miatt munkát keresők, az ideiglenesen idelátogatók, a boltot megnyitók és tervbe vevők, azért adott fel hirdetést, mert korábban nem létező, új üzletet nyitott mégha egyes esetekben rövid ideig vagy csak ideiglenesen fennállót is. Többségük idegen, bár voltak közöttük olyanok is, akik a városból származtak. A régi és az új szakmák képviselőiből sokan (41 fő) új termékekkel vagy új szolgáltatásokkal hívták fel magukra a figyelmet. Voltak (5 fő), akik a különleges alkalmakat használták fel arra, hogy megrendelőkre tegyenek szert, s voltak (11 fő), akik a céhes kézműipar által nem szívesen használt eszközökkel - mint az árleszállítás, az új árukínálat - próbáltak vevőket toborozni. Mások (12 fő)

134 műhelyük változása miatt nem akarták elveszíteni már megszerzett vevőiket. Voltaképpen minden törekvésük arra irányult, hogy találkozzon a polgárosuló igényeket mutató kereslet s a modern világ üzleti életében „új" jelszóval megfogalmazott kínálatuk. Vevőkörük megnyerésének és kiszélesítésének igénye kétségtelenül új, vállalkozóinak is nevezhető magatartásforma felé mutat

135

, akár az új, akár a régen ismert szakmák képviselőiről van szó. Az iparűzés módja A hirdetések megszövegezésére támaszkodva a következőkben azt vizsgáljuk meg, hogy az iparűzés milyen módjaival kísérleteztek az iparosok (3. tábla). A 106 iparos közül huszonegyen (20%) közösen adtak fel hirdetést, ami azt jelenti, hogy közösen is dolgoztak, azaz társultak ahogy írják „munkálati körünk szélesbítése, s gyorsabb pontosságbeli szolgálhatás tekintetéből".

136 Ehhez folyamodott hat férfi és két női szabó (Bereghszászy és Kérészy, Hőke és Juhász, Czente és Bucher, valamint Tóth és Planka), a kalácssütő Flütsch s a mechanikus Veit testvérek, valamint a tűzvész után érkező Hutter és Bendrien.

137 A három 133 MÉ 1845. márc.4. aug.26. 134 Már jeleztük, hogy a számok összege nem adhatja ki a hirdetők összlétszámát, mert van, aki több csoportban is szerepel. 135 SOMBART, W. 1982. 20-21. 136 MÉ 1842. máj.2. 137 MÉ 1842. máj.2.1845. márc.4.aug.26. ápr.15.1842. okt.31.1844. okt.15.1843. szept.5.