Levéltári Évkönyv 9. (Miskolc, 1997)

Németh Györgyi: Iparosok hirdetései a Miskolci Értesítőben

Az újságot a város két legtevékenyebb kereskedő-üzletembere

5 indította meg és szerkesztette hét éven keresztül a Tudakozó Intézet célkitűzéseivel és működésével összhangban.

6 Lichtenstein József és Furman B. Ferdinánd felismerték a világban zajló gazdasági változások jelentőségét, s ezek érvényesülését helyben is szerették volna elősegíteni, ahogy 1844. január 2-i vezércikkükben írják. „Miután az angol az erőtan világánál szárazon vaspályával a távolságokat egymáshoz közelebb rántá, - és vízen Fulton gőzösei lepek el a medrek árjait, idevéve a még gyermekkort alig ért, és már is roppant következetű vámegyleteket, melly sírba dönti le a féltékenység vagy rideg sóvárgás miá vont sorompókat, - s ezeket együtt tekmtve lehetetlen észre nem vennünk mi mostani élők a világ nagy fordulata előküszöbén állunk ... Nézzünk csak kissé szét az európai nagy területen - honnan magunkat el nem szigetelhetjük - látni fogjuk, miszerint a nemzetek mérlegébe már is a nyomatékosság a fele billen, melly magábúl viszonytag legnagyobb practical erőt bír kifejlesztenél. Ha kérdenők: mellyek legyenek ezen erő tényezői? ... ezek pedig volnának 1-ső a mezőszet, 2ik a műipar, 3-dik a kereskedelem."

7 Ezért foglalkozásuknál fogva polgári kötelességüknek tartották, hogy „minden elő forduló eladási, vevési, gazdasági, kereskedési eseményeket figyelemmel kísérve mentül gyorsabban közhírré" tehessék a közösség érdekében.

8 A két modern gondolkodású kereskedő minden törekvése ellenére sem tett szert a lap elegendő előfizetőre.

9 Hiába bíztak abban, hogy „illy nemű Intézet a még sokkal néptelenebb városokban eddigelé is sükerrel működve fenn áll"

10

, négy év után fel kellett függeszteniük a vállalkozást. Fél év múlva, 1846. július 2-án azonban újraindították, miután a korábbi 180-ról 300 fölé emelkedett az előfizetők száma, s így az újság már nem volt ráfizetéses. Az 1842. novemberében megállapított előfizetési díj a lap fennállása alatt változatlan maradt, fél évre helyben házhoz küldve 30 kr, postán 1 fr 30 kr volt, a hirdetésekért soronként 2 krajcárt kértek.

11 Az újraindítástól kezdve a város, a megye, az egyházak, a kaszinók és más városi társadalmi testületek hirdetményeit mgyen közölték. Azok ki is használták ezt a lehetőséget, sőt a „Vármegye rendéi az Értesítőt nem csak pártfogás alá vették, hanem még ebben az évben közlönyül is választották".

12 A városok és a falvak ingyen jutottak hozzá előfizetők gyűjtése fejében. Közlönnyé válása után megváltozott az eddig 5 VERES L. 1986. 69-70. 6 Egy lap megindításáriak a szükségessége mások, így a Major utcai tudós társaság néven ismert, valójában a haladó politikai nézeteket valló literátus fiatalokat tömörítő csoportosulás egyik vezetőjében, az 1841-ben főbíróvá választott Kun Miklósban is fölmerült. Kérdés, hogy 1842 végén kiadott könyvében miért csak óhajtás az újság, mikor az Értesítő ekkor már egy fél éves múltra tekintett vissza. Lehet, hogy Kun Miklós más tartalmú lapra gondolt? KUN M. 1842. 50. vö. VERES L. 1986. 69. 7 MÉ 1844. jan.2.9. s MÉ 1843. máj.30. 9 A Védegyletnek is mindössze 316 tagja volt Borsodban 1845 elején. KILIÁN 1.1985. 302-303. 10 MÉ 1844. jan.2. 11 MÉ 1842. nov.29. 1846. júl.2.9.16. 12 MÉ 1846. dec.17.