Levéltári Évkönyv 9. (Miskolc, 1997)

Horváth Rita: A Borsod vármegyei görög kereskedők összeírása

szág a német területekkel és Lengyelországgal állt kapcsolatba, az Erdélyi Fejedelemség a másik két résztől függetlenül, főleg a török és a lengyel területek között közvetített, a török hódoltság területe pedig a török birodalmi kereskedelem előretolt bástyája lett.

3 Itt jelentkeztek elsősorban a görög kereskedők, akik az alföldi és Tisza menti városokban a fellendülő marhakereskedelmet, valamint a terménykereskedelmet fokozatosan a kezükbe kaparintották.

4 Ezzel párhuzamosan természetszerűleg ők folytatták a keleti áruknak a Török Birodalomból Magyarországra, és innen tovább Nyugat felé való forgalmazását is. A görög kereskedők feltűnésének az volt az előzménye, hogy az észak-balkáni városokból a török hatóságok terrorja miatt a lakosság kénytelen volt elvándorolni, és éppen Magyarországon találtak kedvező feltételeket a kereskedéshez.

5 Olyannyira ellenőrzésük alá vonták a Balkánról Európa többi részei felé menő kereskedelmet, hogy annak közvetítő nyelve a görög lett.

6 Ez a bevándorlás azonban még egyáltalán nem volt végleges. A legtöbben családjukat Törökországban hagyták, és amint megszedték magukat, visszatértek, Magyarországon szerzett vagyonukat pedig visszavitték, vagy visszacsempészték.

7 A XVIII. században azonban már elkezdtek itt is beruházni, kulturális intézményeket, iskolákat alapítani, de még az otthoniakat is támogatták. A végleges letelepedés csak az államhatalom nyomására, a hűségeskü kötelezővé tétele után következett be. A Török Birodalom, amely kizárólagos ellenőrzést gyakorolt az Európába irányuló keleti kereskedelem felett, belső gyengeségei miatt a XVI-XVII. században kereskedelmi szerződéseket kényszerült kötni különböző nyugati hatalmakkal, így 1616-ban Anglia (1583), Franciaország (1528, 1535) és Hollandia (1612) után a Habsburg-birodalommal is. Ebben a szerződésben a felek megállapodtak abban, hogy egymás területén kölcsönösen engedélyezik és lehetővé teszik a kereskedelmet.

8 A törökök kiűzése után, az 1699-ben megkötött karlócai békében érvényben hagyták ennek az 1616-os szerződésnek a szabályait. 1718ban a Temesköz és a Bánság visszahódítása utáni pozsareváci béke megkötésekor azonban már szükséges volt a kereskedelmi szabályozás új alapokra helyezése. Evégett született meg a pozsareváci kereskedlemi és hajózási szerződés, melyet a Habsburg-birodalom részéről Francz Anselm Fleischmann, török részről pedig Ali kán kötött meg. A szerződésnek a görögökre nézve fontosabb pontjai a következők:

9 3 Ld. THALLÓCZY, 81-83. o. 4 Ibidem, 88. old., Ld. FÜVES ÖDÖN: A magyarországi görög telepesek a legújabb kori görög történeti rodalomban in: Antik Tanulmányok 1963. 1-2. 65-66. o. (A továbbiakban: FÜVES, 1963/1.) 5 FÜVES, 1. c. 66. o. 6 Ibidem, 66. o. 7 FÜVES ÖDÖN: Statisztikai adatok Pest és Buda 1687 és 1848 között polgárjogot nyert görög származású lakosairól in: Antik Tanulmányok 12963. 3-4. 235. o. 8 THALLÓCZY, 88 o. 9 Idézi THALLÓCZY, ibidem, 89-99. o.