Levéltári Évkönyv 8. (Miskolc, 1997)

felkarolható, csakúgy, mint ahogyan szükséges egy várostörténeti válogatott bibliográfia megjelentetése is. Az előzmények ismeretében (tehát az előtanulmányok megjelentetésének helyességét és szükségességét elfogadva) a Megyei Levéltár Évkönyveiben kívánunk a továbbiakban lehetőséget biztosítani az előtanulmányok megjelentetésére. Ezek az előtanulmányok még érintik a monográfia második kötetét (1526-1702), de figyelmünket már az ezt követő kötetek szakmai előkészítésére fordítjuk. A „Borsod-Abaúj-Zemplén Megye Levéltári Évkönyve" című periodika VIII. kötete, illetve az ebben megjelenő 11 tanulmány már ennek jegyében készült. Tóth Péter - a Borovszky-gyűjtemény szakavatott ismerője - tudománytörténeti jelentőségű kéziratot tesz közzé. Borovszky Samu megyetörténetének második kötete a szerző 1912-ben bekövetkezett halála után már nem jelenhetett meg. Mostani sajtó alá rendezése a megye- és a várostörténeti kutatások szempontjából egyaránt forrásértékű, hasznos információ-együttest jelent a további kutatásokhoz. Gyula Eva 16-17. századi topográfiája olyan részletes, s annyira fontos a kutatások szempontjából, hogy így, teljes terjedelmében való megjelentetése mindenképpen indokolt. (A monográfia II. kötetében nincs lehetőség a teljes terjedelembe?! való megjelentetésére.) Hőgye István tanulmánya arra hívja fel a figyelmet, hogy a szomszédos területi, megyei levéltárakban nagyon sok olyan forrás, dokumentum lappang, amelyek figyelembevétele mindenképpen indokolt, egy érdemi szakmai összegezés ezeket nem nélkülözheti. Különösen vonatkozik ez a kereskedelem- vagy családtörténeti dokumentumokra. Egy ilyen konkrét anyagot eddig nem ismert oklevelet mutat be B. Damjanovics Judit és Baán István tanulmányuk, munkájuk. Ö. Kovács József miskolci és nem miskolci összeírások tapasztalásaiból fogalmaz meg további kutatási feladatokat, vizsgálandó kérdéseket. A családok gazdasági gyarapodása, a leszármazottak beilleszkedése a város társadalmi szerkezetébe, az ismert családok „mozgása", mind-mind olyan alapvető kérdések, amelyek megértéséhez Nagy Magdohia egy millecentenáriumi előadásának kézirata, másrészt Faragó Tamás megyei vándormozgalmakat feltáró anyaga jelent forrásértékű ismereteket. Fazekas Csaba a miskolci koldusok, vagy a koldulás történetéhez tesz közzé nagyszámú forrást, s mindezt azért, mert a monográfiában a kérdés összegzése jelenhet meg. Mondandójának, a tényismereteknek az ezredfordulón is aktualitása van. Csesznák Ildikó példája arra szolgáltat adatokat, hogy a kutatás folyamatába, a levéltári dokumentumok feltárásába egyetemi hallgatóként is szerencsésen bekapcsolódhat a téma iránt érdeklődő. Az avasi református egyház jegyzőkönyveinek, dokumentumainak áttanulmányozása publikálásra alkalmas új kutatási eredményeket jelent. Iglói Gyula tanulmánya a 19. század második felébe vezet, s a publikálás fontosságát az indokolja, hogy e téma, vagy összeírás „másik fele", Miskolc katonai-statisztikai leírása ugyanebből az évből már a Herman Ottó Múzeum Közleményeiben 1980-ban megjelent. Végezetül a levéltár kiadványainak bibliográfiáját, a további kutatásokat segítendő Sáray László teszi közzé. Úgy gondoljuk, hogy részben az előzmények ismertetésével és figyelembe ajánlásával, másrészt a várostörténeti háttértanulmányoknak ezzel az új fórumával sikerül eredményesen támogatni a Miskolc monográfia munkálatait. A szerkesztők