Levéltári Évkönyv 8. (Miskolc, 1997)

Gyula Éva: Helyek és helyszínek egy kora újkori mezővárosban. Miskolc topográfiája a 16-17. században

usussaval és az mészárszéknek is jövendőben való fele hasznával, item az ház alatt lévő kőpinczének mediettásával engedtettnek és per manus adattattnak Szendrei Kata asszonytul maradott árváknak, Máriának, Ersóknak és Sárának. Az egész udvar pedig haborusagh nélkül mindkétt részre usualtattik."

m 1671-ben egy vármegyei perben is megkülönböztetik a különböző épületeket nemes Dánffy Péter udvarán, mint „az uccára menő első feír házacskát". Ugyanezt említi egy tanú is: „egy alkalmatossággal feles hajdúk lévén Dánffy Péter uram házánál, az sütő tekenőt nem tudtuk hová tenni az cselédházban, hanem bévittük 112 az feír házba". 1696-ban egy vármegyei perben említik Bekény János feleségét látták „mind az középső és mind az első házban", de a „pitvarból nyüó kamarában" is paráználkodni. A kamarában különben ágyak álltak, de itt, a hálószobában tartották az ágy alatt a sütőtekenőt is. Ugyanennek a háznak az udvarán, a kertben tágas jégverem is volt, ahová egyszerre ketten is bemehettek. A ház padján (padlásán) kádakat tartottak.

11 A 17. század végén vizsgálatot tart a vármegye a néhai Dőry Lénárd ingatlaniról, mivel özvegye férje halála után ismét férjhez ment: „Néhai Lőrinc deáknérul maradott curiabeli része, egy kőbolt oldalkamorával együtt, amelly is boltozatos yo/f."

114 Ugyanezt az ingatlanrészt 1683-ban így írják le a vármegye jegyzőkönyvében: „Miskolc mezővárossának Derék Piac utcájában, néhai Lőrinc deákné asszonyomrúl maradott udvarházban Dőry Lénárt uramnak a lakóház végében lévő portioját, úgymint azon curiában leromlott két kohóitokat, cum particulis fundi curialis (telekrésszel együtt)".

115 De a ház nemcsak boltozott, kőből rakott szobákból állt, hiszen 1639-ben ugyanezen a kúrián osztozkodnak a Dőryek, ekkor Miskolczi Miklós házából a Dőryeknek az alábbi jutott: „egy faszóba, fél pitvar, egy kis kamara és az alatt lévő kőpincék, ezek felivel és padgyával"

16 A kőházhoz fából szobát és pitvart ácsoltak, s ezek nemcsak a romlandóbb és értéktelenebb részei voltak a kőházaknak, hanem anyaguk miatt igen tűzveszélyesek is. 1675-ben úgy osztanak meg a Derék Piac utca északi oldalán egy puszta házhelyet, hogy „az utca felől való első fele részét és a Pece felől való hasonló fele részét" kapják meg a Kun örökösök. Az északon a Pecéig nyúló telekre azonban ezután is csak egy kapun lehetett bejutni: „Az kaput penig az atyafiak tartoznak egy költséggel és fáradsággal építeni, arra szorgalmatosan gondot viselni, és azon ki és bé, egyik úgy mint másik atyafi egymás háza sérelme és becstelensége nélkül jöhessenek117 mehessenek és járhassanak, erre a végre maradott őkegyelmek között az kapu közre.' Mivel Miskolc jobbágyi-pertinentiás telekállománya az újkorban alig változott, a közös fundus, közös kapu a gazdálkodás, mindennapi élet jellegzetes velejá111 B.-A.-Z. m. Lt IV. 1501/b. III. 2. "2 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 501/a. 9. köt. 656-581. p. "

3 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1501/a. 1. köt. 507-513. p. 114 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 501 /a. 12. köt. 198. p. «

5 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 501/a. 10. köt. 247. p. »

6 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 501/1. 5. köt. 274. p. 117 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 501/c. III. 1.13.