Levéltári Évkönyv 8. (Miskolc, 1997)

Gyula Éva: Helyek és helyszínek egy kora újkori mezővárosban. Miskolc topográfiája a 16-17. században

Mind az 1563-as, mind az 1702-es összeírás 300 egész telek körül határozza meg a város telkes állományát (jobbágyi és nemesi), a különbség a külsőség nélküli telkek számában és így arányában van. A telkeket utcánként és városonként összeírt urbárium a várost a jobbágyi adózás szempontjából mutatja, s mivel nem adóképességet, hanem a valóban létező telkeket és házakat tartalmazza, valósabb képet fest, mint a rovásadó-jegyzék. Miskolc jobbágy telek-rendszere itt is két városrészt mutat, az Óvárost, amelyet itt csak „Városnak" neveznek (Oppidum Miskolcz), s az Újvárost, amely az urbáriumban a Város része (Wiiuaras in eodem oppido Miskolcz). Ez a distinkció jelzi, hogy bár különbség van a két városrész között mind topográfiailag, mind a járadékok, mind a telekszám szempontjából (136 illetve 108 telek), különállásuk csak városrész-jellegű, amint a középkorban sem volt mindig egyértelmű a két város igazgatási elválása. Az urbáriumban a jobbágytelkek (domus sessionales) között megjelennek a nemesi házak (domus nobilium) is, amelyek az állami adó jegyzékében legfeljebb az ott élő zsellérek okán vétettek fel. Bár a 17 óvárosi és 4 újvárosi nemesi ház elenyésző a miskolci városrészek jobbágyi telekállományához (összesen: 244 telek) viszonyítva, kiváltságok mindig a számarány feletti súlyt biztosítják ezeknek az ingatlanoknak. Az óvárosi kúriák jó része valószínűleg a Piacon állt, hiszen a tapolcai apát vagy a pálosok kúriája (1./ Domus Abbatis de Tapolcza, 5./ Heremitarum) már a középkorban is ezen a helyen volt. Ugyancsak középkori ház a Máté Ambrusé és a Bárczay Szaniszlóé (7/ Ambrosy Mathey, 14./ Stanislai Barczay), az előbbit a közrendű Máthé család 1516-ban szerezte meg Tamási Egri Jánostól, az utóbbi csabai Kovács István majd veje, csabai Horváth Gergely főutcái kúriája volt, hiszen a Bárczay család Kovács István örököse lánya révén. Vörös Máté és Tibold István (10./ Matthaei Vörös, 11./ Stephani Tibolth) külön is szerepelnek az urbáriumban, róluk azt jegyezték fel a kamara biztosai, hogy nincsenek szántóföldjeik, csak zselléreik. Tibold István zsellérekkel megrakott udvarháza mind az állami adó, mind a jobbágyi kötelezettségek lajstromában feltűnik, s ez a nemesi ingatlan a város topográfiájában is névadó lesz. Az óvárosi és újvárosi nemesi házak további tulajdonosai Miskolc újkori történetének „új emberei", a zálogbirtokossággal megjelenő új birtoklási és társadalompolitikai szituáció folytán a városba került réteg, illetve a mezőváros elitjének feudális kiváltságokat szerzett csoportja, valamint a török miatt a városba menekült nemesek.

6 A „Város" (Óváros) egyharmadával több telekkel rendelkezik, mint az Újváros, nemesi háza is jóval több van, az urbáriumban (1563) megjelenő legszembetűnőbb különbség azonban, hogy a Piac környékén csak 2 puszta telek van, míg az Újvárosban 19. A 16. századi miskolci telekpusztulásnak egyik oka valószínűleg az a tragikus esemény, amelytől talán az újkor helyi időszámítását is elkezdhetjük: Miskolc 1544-es törökdúlása. A város ekkor került először fizikai közelségbe a belpolitika új tényezőjével, a törökkel, s rögtön igen tragikus módon, amilyenre - szerencsére - még egyszer nem kerül sor a hódoltság ide6 GYULAI É. 1997.