Levéltári Évkönyv 8. (Miskolc, 1997)

Gyula Éva: Helyek és helyszínek egy kora újkori mezővárosban. Miskolc topográfiája a 16-17. században

laknak Hunyad városrészben is. A Hunyad utca a középkori forrásokban is szerepel, mint a város Diósgyőr felőli széle, amelynek végében a Herczeg-Kovács család malma forog a Szinva északi oldalán. Az utca városszéli, vízközeli, jobbágytelkeken kívüli jellege olyan negyedre utal, amelyben csak zsellérporták vannak, ellentétben a nemesi udvarházakkal, ezek ugyanis egykor részei voltak a telekállománynak, ahogy Nagy Sebestyén - aki 1549-ben bordézsma-adó jobbágy - telke az is maradt. A nemesi telkeken az ingatlan privilégiuma és tulajdonosuk gazdálkodása tette lehetővé, hogy azokon zsellérek telepedjenek meg. Hasonlóan a Hunyadhoz - szintén a település lakott részének szélén helyezhető el az adólajstromban említett három további zsellérutca is, a 15. század végén is említett Kiskassa (ahol akkor prédium nevű telkek álltak) és a Boldogasszony az Újvárosban, a Pece ágai között, valamint a Mindszent az Avas alatt, a csabai úton. Ezeket a zsellérutcákat azonban, amint nevük is mutatja az egyházak köré telepítették, a Boldogasszonyt az újvárosi plébániatemplom, a Mindszent nevűt a Mindenszentek ispotályos egyház mellé. Az 1544-es portális összeírás Miskolc középkori topográfiai jellemzőjét, a két városú településrendet is tartalmazza, igaz, az Óváros 86 portányi adóképességűnek ítélt telekállománya a birtokos, Balassa Zsigmond neve alatt szerepel, de az Újvárost (nozva civitas) „régi" nevén vették fel. Új településrész a Meggyesalja, tekintélyes portaszámával (22), amely a kora újkori forrásokban tűnik fel először, de településrész jellege mutatja, nem alakulhatott ki egyik napról a másikra, szintén középkori eredetűnek tekinthetjük. Az 1544-es összeírásból hiányzik az a zsellérsor, amely a Szent István plébánia, Miskolc ősi egyháza mellett alakult ki. Talán a Meggyesalja magas portaszáma tartalmazza az itteni zsellérek adóképességét is, hiszen a Megygyesalja topográfiailag folytatása az Avas oldalán, a templom körül kialakult középkori eredetű egyházi negyednek. Erre utal az is, hogy az 1549-es és 1552-es dicajegyzékben a város topográfiája az adórovók térképén két részre oszlik: a tulajdonképpeni Városra (oppidum Miskolcz) és a Meggyesalja, Hunyad és Kiskassa utcákra (plathee Megyesallya, Hwnyad, Kyskassa). Az 1549-es adólajstromban a Városban 55 portát vettek fel és egyebek között 20 zsellért, 1552-ben is 55 portát. A három zsellérutca 1549-ben 60 portát és 23 szegényt (pauperes), 1552-ben 4 portát tartalmazott. A város szétválasztását minden valószínűség szerint a három összeírt utca zsellérsége magyarázta, így a „Város" az Óváros és Újváros jobbágy telkeinek, az „Utcák" jobbára zsellérházak összessége. Az 1549-es dicajegyzék a Várostól elkülönülő Utcákat mint városszéli (ibidem in fine) részeket nevezi meg, ami arra utal, a Városban is voltak utcák, de ezek a zsellérsorok elkülönültek tőlük, illetve ismét aláhúzza a zsellérutcák helyét a város topográfiájában: a jobbágytelkeken kívül, a város szélein jelölték ki őket. Ez a kijelölés arra is utal: a zsellérsorok telepítése későbbre tehető, mint a jobbágytelkes utcáké, hiszen „kiszorultak" a telkekre osztott település szélére. Másfél évszázaddal később, a hódoltság után elkészült Miskolc első telekkönyve, a Kötelkönyv, név szerint véve fel a telkeket- appertinentiákat és