Levéltári Évkönyv 8. (Miskolc, 1997)

Tóth Péter: Borovszky Samu megyetörténete

doztatni stb. merészlettek", egymás után máglyára kerültek. 13 1722. február 12­én Balog Éva daróczi asszony „hol kutya képében, hol pedig más állat s ló ké­pében sokakat a tiszta életűek közül megragadván bizonyos napokig hordoz­ván, némelyeket lábukban és egyéb tagjaikban megrontván és ismét nyavalyá­kat rendes módja és természete felett haragjában meggyógyítván" a tanúvallo­mások útján, „boszorkánysága és ördöngös bűbájossága következtében" elsőb­ben hóhér által megkínoztatott és azután megégettetett. 14 1723. december 2-án folyt le egy nagy sereg tanú kihallgatásával a következő boszorkányper: Mint­hogy Geszten lakó Ruszka Zsófi némelyeket megrontott s rajtuk sebek törtek ki, noha boszorkányságért halált érdemelne, de tekintetbe vétetvén régi rabosko­dása, a vármegyéből kicsapatik, és ha többé itt találtatik, minden törvény nélkül meg fog égettetni. 15 Förtelmes bűnnek bélyegezte ez a kor a paráznaságot, melyet Isten törvé­nyei is szigorúan tiltanak. Az olyan asszony, kit paráznaságon kaptak, hóhér kezébe került s bűnének mértéke szerint vagy megvesszőztetés, vagy halál lett a büntetése. 1716-ban például Botos Ádám és Tordai Panna, minthogy ez utóbbi­nak férjét kegyetlenül meggyilkoták, hogy annál jobban paráználkodhassanak, fővételre ítéltettek. 16 Ugyanebben az évben Szendrőn Tompos Kata paráznaság­ra célzó (jóllehet világosan paráznasága nem comprobáltatott), alkalmatlan és törvénytelen circumstantiákkal agregáltatván a következő büntetésre ítéltetett: először, vasárnap reggeli harangozáskor kalodába tétetvén, templomból való kijövetelig ott állván, másodszor akkor kivétetvén, eddigi botránkoztató életéről jobbulást ígérvén, kövesse meg a város népét. 17 Borjú Istvánné, minthogy német katonával paráználkodott (1724), hóhér által meg fog botoztatni, azután menjen az ura mellé, minthogy az gratiát kíván neki adni. 18 1727-ben Veres Borbála, Cseh Miklósné buja és éktelen paráznaságért 2 pénteki napon a város kerülői által Vékony János nevű szeretőjével együtt keményen megverettetnek s a város határából örökre kiűzetnek. 19 1728-ban Molnár Mihály és Domonkos Borbála éktelen paráznaságért mindketten mester által való fővételre ítéltetnek. 20 Mély emberszeretetről tanúskodnak azok az esetek, amikor kisdedet táp­láló anyákat kell a hatóságnak paráznaság miatt elítélnie s a gyermekre való te­kintettel megkegyelmez az anya életének s enyhébb büntetéssel sújtja. így 1715. szeptember 10-én a vármegye ítélőszéke Szabó Erzsébet parázna személyt, jól­lehet maga is bevallja, hogy halált érdemelne, kisdedére nézve nem sententiázza halálra, hanem hóhér által keményen megcsapattatik. 21 Ugyancsak eként jár el 13 Jk. XVIII. köt. 1, 550-565. és 617. p. 14 Jk. XIX. köt. 519-525. p. is Uo. 815-828. p. 16 Jk. XVIII. köt. 1, 362. p. 17 Szendrői jegyzőkönyv, is Jk. XX. köt. 36. p. 19 Mjk. II. köt. 69. p. 2° Uo. 113. p. 2i Jk. XVIII. köt. 1,176. p.

Next

/
Thumbnails
Contents