Levéltári Évkönyv 8. (Miskolc, 1997)

Tóth Péter: Borovszky Samu megyetörténete

Nemsokára a legfelsőbb helyről is megindul a reformátusok zaklatása. 1717-ben királyi rendelet érkezik a vármegyéhez, mely szerint őfelsége eltiltja az ágost és helvét hitvallásúaknak, hogy összejöveteleket tartsanak. A vármegye Szentpéteri Imre és Aszalai Ferenc felszólalására, kik evégből az ülésre meghívattak, elhatározta, hogy őfelségét informálni fogja.

52 De sem az ország protestáns rendjei, sem a vármegye követei nem tudtak változtatni a dolgok során, sőt 1724 óta még rosszabb lett a protestánsok helyzete. Az újonnan felállított helytartótanács ugyanis politikai és kormányzati tevékenység helyett legfőbb feladatának az egyházi ügyekbe való beavatkozást tekintette és természetesen a protestánsok ellen, a katholikusok javára. Az országban újra vallás-üldözés tört ki s a tanácskozótermek mindenütt visszhangoztak a panaszoktól. Még az csak kisebbfajta erőszakoskodás volt, hogy 1725ben a Sajóládról Mindszentre processiában vonuló római katholikus lakosok a német katonák segélyével az alsózsolcai református templom harangját meghúzatták.

53 Gróf Althan bíbornok, mint tapolcai apát a tapolcai apáturasághoz tartozó jószágokban eltiltotta a miskolci prédikátort attól, hogy Mindszenten és Görömbölyön semminemű prédikátori funkciót véghez vigyen, tudniillik keresztelni, temetni, prédikálni stb. ne merészeljen.

54 Ezt nem hagyták szó nélkül Miskolc város főbírája és tanácsa, hanem protestáltak ellene. Gyöngyösi Pál kassai prédikátort bevádolták, hogy a kassai Szűz Mária szobrot egy pasquillusban kicsúfolta. Elfogták s bebörtönözték, noha Gyöngyösi esküvel erősítette, hogy nem ő a szerző. Ügye felment egészen a királyig, aki a városi tanács halálos ítéletét örökös száműzetésre változtatta. Az ítéletről 1724. december 19-én értesítették Borsod vármegye törvényszékét is.

55 A protestánsok állhatatos sürgetésének, mellyel a szabad vallásgyakorlat helyreállítását kérelmezték, végre egy királyi rendelet, az úgynevezett Carolina resolutio lett az eredménye, de ebben a vallásszabadság helyett a királyi önkénynek biztosított az egyháziakban korlátlan befolyást. Gróf Pálffy Miklós 1731. április 6-án Pozsonyban kelt leiratával közli Őfelsége legkegyelmesebb résolutiój át a vármegyével, amely azt az 1732. július 28-án tartott congregatiójában tárgyalta. A resolutio, melynek minden egyes pontját beiktatták a protokollumba, a következő: 1. Lipót király 1691. április 2-án kelt rendeletét, valamint az 1681. évi 25. és 26., az 1687. évi 21. és végül az 1715. évi 30. törvénycikkelyeket megerősíti. 2. Az artikuláris helyeken a protestánsok, kikérvén erre a király engedelmét, lelkészeket alkalmazhatnak, ha arra szükség van és a hívek sokasága megköveteli; ezek a betegeket és foglyokat látogathatják és általában a lelkészi teendőket végezhetik. 52 Jk. XVIII. köt. 1, 472. p. 53 Jk. XX. köt. 392. p. 54 Be nem jegyzett iratok, II. 898. 55 Jk. XX. köt. 173. p.