Levéltári Évkönyv 8. (Miskolc, 1997)

Tóth Péter: Borovszky Samu megyetörténete

A polgárok keblét nem kevéssé dagasztotta városuk kiváltságos helyzete s szerették volna azt „a becsületes város lakosaira sokféleképpen következhető gonoszságok eltávoztatásáért is" megerősítve látni. Már 1734-ben foglalkoztak ezzel a gondolattal s felkeresték a kassai kommandánst, Rhenaud Józsefet, hogy adja a tervhez a beleegyezését. Ez nem támasztott semmi nehézséget, minélfogva elhatározták, hogy a várost bekerítik, „úgy hogy a mindszenti kapunál levő városi közönséges korcsma avagy vendégfogadó házán kívül legyen a kerítés; nem különben a Megyés aljai házhelyek után való kerteknek külső végitől menjen el az ároknak megásatása."

9 Mint abból nyilvánvaló, palánk-kerítésről volt szó, alatta elhúzódó árokkal. 1739. május 11-én „közértelemmel és az egész város egyetértésével" határozzák el, hogy a várost mennél gyorsabban árokkal vonják körül, tekintettel az időnek mostohaságára és a város biztonságára; „a város árkának mensuratiója - úgy mond a tanácsi határozat - kezdődjön a Csabai kapunál és successive a Szinyva vizének folyásáig, onnét ismét continuáltassék a Szentpéteri kapuig, onnét ugyan a Fábián kapuig, a Fábián kaputól fogva pediglen a Pece folyáson fel a Hunyad utcában levő kertek mellett néhai Borsy Mihály uram malmán innét az Avasig."

10 Az egyes kapuknál sorompók voltak, ahol városi őrök vigyáztak arra, hogy gyanús alakok a városba be ne juthassanak.

11 A városi főbírói hivatal nem csak megtisztelő, hanem nagy felelősséggel összekötött állás volt. A főbíró választásban részt vettek a nemesek és nem nemesek egyaránt s mindenkor a város legtekintélyesebb polgárai közül választattak. Az 1729-re megválasztott Boldizsár Zsigmondot oly feltétel alatt tették meg főbíróvá, hogy tekintettel munkás és fáradságos szolgálatára, 100 rénes forint évi fizetést állapítottak meg javára.

12 Ebben az évi fizetésben azután utódjai is részesültek. Terhes foglalkozás volt a városi jegyző hivatala is, s az olyan nótáriust, mint Vetéssy Sámuelt, ki 1713 végén 14 esztendei hűséges szolgálata után búcsút mondott hivatalának, külön jutalomban részesítette a becsületes nemes kommunitás, évi fizetésén felül 60 rénes forintot (72 magyar forint) szavazván meg neki. Helyére ifj. Szentpéteri Jánost választották meg, kinek fizetése 80 magyar forint, 6 köböl vagy 24 véka búza és két pár kordován csizma volt.

13 A jegyzőnek néha fontos megbízatás jutott osztályrészül; épen Szentpéteri János volt, kinek az 1714-iki országgyűlésre kellett utaznia, hogy ott a város megváltása ügyének beiktatását szorgalmazza, e miatt a felmerült városi ügyeket nem is írhatta be a protokollumba.

14 A következő évre újra őt választották meg s a város a 4 vásár alkalmával 4 pár karmazsin csizmát offerált neki.

15 Ebben az időben a városi tanács állott egy főtanácsosból, ki szükség esetén a főbírót he9 Mjk. II. köt. 414. p. 10 Uo. 698. p. 11 MJK. II. köt. 575. p. 12 Uo. 130. p. 13 Mjk. I. köt. 643. p. 14 Uo. 664. p. 15 Mjk. I. köt. 666. p.