Levéltári Évkönyv 8. (Miskolc, 1997)

Fazekas Csaba: „Mi, Isten képét viselő szegények . . ." (Források a miskolci koldusok 18-19. századi történetéhez)

30/a. Miskolci mészárosok véleménye a városi tanács tervéről, mely a marhahús árának egy krajcárral történő felemelésével és a különbözet szociális célú felhasználásával a koldulást igyekezne megszüntetni, 1839. Tekintetes Küldöttség! Miskóltz Várossá Tanátcsának a

1 Tekintetes Nemes Vármegyének be nyújtott azon Terve, melly szerint a' Városba a' Házonkint Koldulást, a' marha hús fontyának egy krajczárral leendő fellyebb emeltetésébül 2 Evek alatt, meg szüntetheténdőnek véli a' Tekintetes Küldöttség által velünk közöltetve lévén, az eránt a

1 magunk alázatos észre vételeit, a

1 következendőkben terjesztyük elöl: ugyan is Hogy ha a' Tekintetes Nemes Vármegye által meg engedtetne is, noha mi azt csekély be látásunk szerint meg engedhetőnek több okoknál fogva nem reménylyük, káros volna az reánk nézve elsőben azért, hogy meg tudván a' marhát árulók de a' Mészárosok is azt, hogy Miskóltzon a' marha hús fonttyának az ára nem 11. hanem 12. krajczár marhájoknak árát a' 12. krajczárhoz nézve tartanák, 's a' mészárosok is reánk vernék azt, és igy mi csalhatatlanul vesztenénk, annyival is inkább, hogy az ollyanokkal is a' kik 12 krajczáron mérik a

1 húst, azon tekintetbül, hogy a

1 Fellyebb mérésbül nekünk leg kissebb hasznunk sem lenne, a' súly-egyent (concurrentiat) ki nem tarthatnánk, de a' Városi nép is, bátor mindenkor betsülletes jó marhákat kívánunk vágatni, tőlünk még sokkal jobb húst kívánna. Káros volna azért is, hogy Csabán és más szomszéd helységekben, a' hová télen, és tavaszon tőlünk hordattyák a' húst, azon esetben 3 krajczárral alább méretvén a' húsnak fontya, nyári napokban és ősszel, a' mikor a' hús vágáson már inkább lehet reményleni valami hasznot, és így azon szomszéd Helységekben is bőségig vágatik a' hús, az ollyan városi lakosok, és mester emberek a' kiknek naponkint tsak 3. vagy 4. font húsra vagyon is szükségek, az olcsóbb húst mind azon szomszéd Helységekbül hordatnak, és mi azon kivül, hogy a' téli és tavaszi veszteségeinket soha vissza nem kaphatnánk, még azon romlás veszedelmének is ki volnánk tétetve, hogy a

1 hús rajtunk veszne, és büszhödne meg. De egyéb iránt is A' fellyebb mérésbül be jövő pénznek is kezelése, 's az arrúl való számadás sok nehézségekbe ütköző lenne, mert nékünk azt kötelességünkbe tenni azt hisszük, nem lehetne, hogy azt mi vagy magunk, vagy Legényeink által a' mi jót állásunk mellett szedessük be, az elsőbbet azért nem, hogy nekünk vásárokat kelletvén járnunk a' székek mellett állandóul nem lehetünk, az utolsóbban azért nem, hogy sokszor történt és történik, hogy Legényeink a

1 mi pénzünket is el kártyázzák, és korhelykodják, következésképen mi magunkat azon be jövendő pénz kezelését semmi esetben sem válalhatnánk. Mellyekre nézve alázatosan esedezünk a' Tekintetes Küldöttség előtt, hogy mi után azon Terv a' mi károsodásunkal van öszve köttetve, a' kik mesterségünk után naprúl napra állig, és állig élhetünk, 's a' kiknek az arem