Levéltári Évkönyv 8. (Miskolc, 1997)

Tóth Péter: Borovszky Samu megyetörténete

ge udvaránál, mint magyar ágens s fizetését 100 forintban szabja meg a vármegye.

63 1730-ban Miskolc városa is elhatározza, hogy udvari ágenst alkalmaz és ennek fizetését évi 60 frt-ban állapítja meg.

64 Az ország minden irányban való megismerése fő gondját alkotta a bécsi udvarnak. Arra céloztak az összeírások s ebben találjuk a magyarázatát annak, hogy III. Károly király hathatós támogatásban részesítette a tudós Bél Mátyásnak Magyarország vármegyékként való leírását tárgyazó nagy munkáját. Az irodalom történelmünkben nagy nyomot hagyott pozsonyi ág. evangélikus lelkész elkészítette Borsod vármegye leírását is s a helytartótanács 1736-ban elküldötte azt a vármegyéhez átnézés és kijavítás végett. A vármegye október 8án az alispán elnöklete alatt bizottságot küldött ki a munkálat megbírálására; e bizottság tagjai voltak: Deák Ferenc egri kanonok, a sajóládi perjel, Máriássy László, Szatmáry György és Szepessy József.

65 Úgy látszik, Bél Mátyás Borsod vármegyére nézve hiányos adatokkal rendelkezett s a bizottság nem volt megelégedve a dolgozattal. Megbízták tehát a vármegye valamelyik tollforgató tisztviselőjét (talán a vármegyebeh jegyzőt vagy a bizottság valamelyik tagját), hogy dolgozza ki a vármegye hű leírását járásonként és községenként. Az illető meg is felelt feladatának s még 1736-ban elkészítette munkáját „História comitatus Borsodiensis" cím alatt. Történet ugyan vajmi kevés van benne, legfeljebb a városok és várak leírásánál sorol fel történeti adatokat, de a lakosok nemzetiségét és vallását pontosan felemlíti s számos helyen a földesurakat is megnevezi. Minthogy a legkisebb falunál is kiemeli, ha lakosai reformátusok, abból azt következtethetjük, hogy a szerző maga is református ember volt. Az eredeti kéziratot a vármegye levéltárában hiába kerestem, ma már nincs meg. Pedig az 1840-es évek elején Podhradszky József akadémiai tag pontos másolatot készített róla, amely megvan a Magyar Tudományos Akadémia kézirattárában.

66 Úgy lászik, a vármegye ezt a dolgozatot terjesztette fel a helytartótanácshoz, s Bél Mátyás azután ennek révén egészítette ki a maga munkáját. A vármegye gyűléseit e szerint Miskolcon tartották s a tisztújítást áldomással ünnepelték. Az 1713-ik évi számadások közt olvassuk, hogy „a vármegye restauráció alkalmatosságával Giczéről hozattak alispán uram parancsolatjából 100 fazekat és 40 tálat", ami összesen 9 frt. 50 kr.-ba került.

67 A jegyzőkönyvekben 1712. augusztus 9-én az az újítás lépett életbe, hogy a bevezetésben felsorolták a jelenvoltakat is.

68 Áttekintve a vármegyebeh gyűlések színhelyét, mielőtt a székház felépült, azt látjuk, hogy 1711-ben 44 congregatiót és sedriát tartottak legnagyobb részt Miskolcon; de tartottak congregatiót június 12-én « Jk. XVII. k. 96. p. 64 MJK. II. k. 259. p. 65 Jk. XXII. k. 290. p. 66 Akadémiai levéltára, földleírás 4

r 7. szám; az eredeti kézirat a vármegyebeli levéltárban Act. Pol. X. 1. 322. jelzet alatt őriztetett. 67 Jk. XVII. k. 486. p. 68 Jk . XVII. k. 64. p.