Levéltári Évkönyv 8. (Miskolc, 1997)

Tóth Péter: Borovszky Samu megyetörténete

kapta meg, aki előzőleg hites jegyzője volt a vármegyének.

49 1717-ben már szeretett volna szabadulni hivatalától, de a főispán és a vármegye kérelmére mégis megmaradt,

50 mígnem elöregedve 1734-ben Bük Andrásnak adta át helyét.

51 Borsi (eredetileg Bors volt a neve) Mihály felesége révén, ki anyai ágon a Tibóth családból származott, megszerezte a Tibóth-birtokok egy részét és úgy látszik Daróczon volt residenciális háza, noha Miskolcon is szerzett házat. Buzgó katholikus ember volt s a kácsi templomot a Szentháromság tiszteletére ő építtette fel. De azért semmi nyoma nem maradt fenn annak, hogy a protestánsok iránt türelmetlenséget tanúsított volna. Egyenlő mérleggel mért s ha például a vármegye református célokra szavazott meg bizonyos kegyadományokat, arra törekedett, hogy ugyanolyan összeg jusson a katholikusoknak is. Ennek a concilians magatartásnak volt tulajdonítható, hogy habár Borsod vármegye területén is üldöztetésnek voltak kitéve a protestánsok, amint alább látni fogjuk, az összeütközések III. Károly korában nem öltöttek nagy méreteket. Érdemes alispánjait nagy becsületben tarttota a vármegye. Mikor Borsy Mihály elődje, Nagy Zsigmond 1713. január 13-án meghalt, éppen congregatióra gyűltek össze a vármegyei rendek. Itt elhatározták, hogy a január 29-ikén Miskolcon végbemenendő temetésen, amire meghívták a szomszéd vármegyéket is, testületileg részt vesznek s a halotti tor céljaira 4 hordó bort, egy darab vágómarhát, 10 köböl zab és széna szállítására a szükséges számú szekereket felajánlják.

52 A tiszti fizetéseket 1732. július 28-án a következőleg állapította meg a vármegye: alispán 450 frt., helyettes alispán 200 frt., esküdt jegyző 300 frt., 4 szolgabíró egyenként 120 frt., ügyész 75 frt., komisszárius 180 frt., perceptor 200 frt., aljegyző 80 frt.

53 A vármegyebeli esküdt jegyzők aránylag gyorsabban váltakoztak. Ők is, mint általában a többi tisztviselők évről évre választattak; de már 1713-ban annyira felszaporodott a dolguk, hogy helyettes jegyzőt is kellett melléjük választani.

54 Seres György volt ekkor a jegyző, ki a vármegye szolgálatában súlyos sebeket szerzett és anyagi kárt is szenvedett; ennélfogva gyógyítására a vármegye 1711. február 23-án 100 birodalmi tallért szavazott meg.

55

1717-ben Almásy János lett az utódja s még ebben az évben írnokot alkalmaztak melléje, ki a vármegyebeli titkok nagyobb megőrzéséért letette az esküt.

56 Ennek az írnoknak volt kötelessége a levéltár rendben tartása; a protokollumba a vármegyebeli jegyzőkönyveket maga a jegyző írta be. 49 Jk. XVII. k. 152. p. 50 Jk. XVIII. k. 1,465. p. 51 Jk. XXII. k. 11. p. 52 Jk. XXI. k. 78. p. 53 Jk. XXI. k. 78. p. 54 Jk. XVII. k. 156. p. 55 Jk. XVI. k. 672. p. « Jk. XVIII. k. 1,154. p.