Levéltári Évkönyv 8. (Miskolc, 1997)
Faragó Tamás: Borsod megye és Miskolc vándormozgalmai az 1780-as években
a) úgy tűnik, hogy a gyermekek teljesen, a nők pedig túlnyomórészt kimaradtak a vándorlók (idegenek nyilvántartásából 7 ); b) a nem iparosok valamint a katonának nem alkalmasak feljegyzése minden bizonnyal úgy szintén hiányos illetve esetleges lehetett. Egyes törvényhatóságok jegyzékeiben ugyanis az idegenek kormegoszlása teljesen valószínűtlen, nagyobbrészt csak 18. és 35 év közöttieket tartalmaz; c) az összeírásokat végző hatóságok pontossága-lelkiismeretessége különböző mértékű volt, ami önmagában is elég komoly regionális torzításokat eredményezhetett. Fentiek nem függetlenek attól a ténytől, hogy az idegen, a vándorló ma sem mindig egyértelmű fogalma korántsem volt teljesen világos az egykorú összeírok számára. Az összeírási utasítások erre az 1770-es években elég szűkszavúan tértek ki, míg az 1780-as évek népszámlálásai során a fogalmat csak 1787-ben értelmezték világosan. Eszerint idegennek tekintendő mindenki, aki kevesebb, mint 10 éve tartózkodik az összeírás helyén illetve nem a letelepedés szándékával érkezett. (A Helytartótanács 1787. április 24-i rendelete kimondta, hogy az olyan idegen születésű lakosok, akik már 10 év óta helyben laknak és maradni kivarrnak, helybelinek kezelendők.) A világosabb fogalomértelmezés következtében az idegenek aránya 1786-hoz képest 1787-ben országosan harmadára, Sopronban mindössze 22 százalékára esett vissza (Thirring 1939. 157). Miskolcon a csökkenés értéke több, mint 50, Borsod megyében közel 70 százalékos (9. tábla). A legnagyobb mértékben a magyarországi eredetű idegenek és távollevők száma és aránya csökkent 1786. és 1787. között. Mindezekből implicite következik, hogy 1784-1786. között a fogalom nem pontos meghatározása és eltérő értelmezései miatt az idegenek jegyzékébe valószínűleg mindenki bekerült, aki nem helybeli származású volt illetőleg a helybeliek őt és családját idegennek tekintették. így találkozunk olyan furcsaságokkal, hogy például Bereg megye idegenekről összeállított 1788. évi jegyzékében 200-250 évvel ezelőtt bevándoroltak (vagyis bevándorolt családok sokadik leszármazottai) is idegenként vannak feltüntetve. Ez persze nem csak az idegenekre vonatkozó összeírási utasítások homályosságát mutatja, hanem arra is világos jelzés, hogy „helybelivé" válásra, a közösségbe való befogadtatásra az adott korszak hagyományos társadalmában gyakran két-három generációnyi ottlakás sem volt elegendő. Számos alkalommal az összeírt idegen házas családi állapotú, hozzátartozóját azonban egyetlen esetben sem tüntetik fel, ami a kor viszonyai között - amikor a hivatásos katonák egy része is családjával együtt vándorol - nem tonik hihetőnek. (Bereg megye esetében konkrét példát is találtunk, amikor az összesítést végző tisztviselő az erdehleg összeírt családtagokat a jegyzékből kihúzta.)
