Levéltári Évkönyv 8. (Miskolc, 1997)
Faragó Tamás: Borsod megye és Miskolc vándormozgalmai az 1780-as években
erre a tényre vezethető vissza, hogy az előbb említett 1780. évi adatsor után hét évvel készült népszámlálás szerint a szendrői járásban jelenlevő idegenek összlétszáma ahelyett, hogy az össznépesség számához hasonlóan nőtt volna, körülbelül 20 százalékkal kisebb lett annál, mint amit a lélekösszeírásban találtunk. Biztos, hogy fentieken túlmenően számolnunk kell a speciális rétegek sajátos vándorlási mintáival: elsősorban gondolunk itt a kézművesekre, a kereskedőkre, az értelmiségre illetve a marginális rétegekre. 5 Az is bizonyos azonban, hogy a vándormozgalmak nagyobb részét a már előbb említett települési mozgalmak és szolgálatvállalások valamint ezek mellett a szezonális munkaerőmozgás, és a házasodással kapcsolatos vándormozgaímak - a szükségből vagy jól felfogott érdekből kötött exogám házasságok tehették ki időszakunkban. Előbbiekre vonatkozóan szinte minden lehetséges létező típust megismerhetünk Viga Gyula kutatásaiból, 6 számszerű adataink azonban, amelyek a 18. századi tényleges munkaerő-vándorlás méreteire, irányaira nézve pontosabb eligazítást adnának egyelőre nincsenek. További kutatásra vár a házasodási migráció is - a palóckutatás vonatkozó elemzései csak későbbi időpontokra adnak fogódzót és mindössze kis részben érintik Borsod megyét (Örsi 1989). 3. összefoglaló Összefoglalva az elmondottakat az alábbiakat állapíthatjuk meg. Borsod megye alacsony vándorlási intenzitása és zéróhoz közelítő vándorlási egyenlege mögött valójában több vándorlási típus vagy modell húzódik meg. Miskolc és környéke gyökeresen más jellemzőket mutat, mint a megye többi része, dinamizmusával mintegy előre jelzi már a 18. század végén Miskolc város későbbi fejlődési ívét. A falvak és mezővárosok többségét azonban a Sajó völgye valamint a bükki, részben Eger közeli települések kivételével vagy a vándormozgalmakban való csekély részvétel, vagy az elvándorlás jellemzi. A vándormozgalmak összefüggésrendszerének széleskörű, a szorosabban vett demográfián némileg már túlmutató feltárása azonban még intenzív további vizsgálódást igényel s ehhez a névszerinti adatokat meg nem adó (illetve meg nem őrző) állami népösszeírási adatok már nem elegendően alkalmasak. Az elemzés egyik igen fontos tanulsága véleményünk szermt, hogy annak ellenére, hogy több esetben megadtuk a vándormozgalomban résztvevők abszolút számát is - elsősorban az arányokra, tendenciákra érdemes odafigyelnünk. Könnyen lehet, hogy az abszolút értékek nem jók - valószínűleg többnyire hiányosak -, a közöttük levő különbségek azonban sok esetben feltételezhetően valós tendenciákat rögzítenek. 5 Hasznos adatokat találunk ezekre vonatkozóan Bodó 1975, Dobrossy 1988. illetve Fazekas 1995. munkáiban. « Viga 1986,1988 a, 1988 b, 1990, 1992,1994.