Levéltári Évkönyv 8. (Miskolc, 1997)

Tóth Péter: Borovszky Samu megyetörténete

szóval tiltakoztak, hogy quartélytartásra a törvény ellenére semmi kedvük nincs, és hogy őket ne terheljék. Idősebb Dőri András főbíró betegségbe esvén, míg felgyógyul, helyettest rendeltek melléje, s egyszersmind kimondotta a tanács, hogy a házánál levő két kvártélyos német katonát onnan elviteti s a porció fizetés alól is felmenti őt.

12 Arra, hogy a szegény népnek milyen veszedelme származott abból, ha a német katonaság zsarolásainak ellene szegülni merészelt, szomorú példa az edelényiek 1686. évi esete, amelyre még 1725. január 27-én vesz fel tanúvallomásokat szatmári Király Ádám szolgabíró. A hozzájuk beszállásolt Fürstenberg ezred 150 rénes forintot vetett ki rájuk, de az edelényiek megfizetni nem tudták. Az ezredes nem sokat teketóriázott; elfogatta az edelényi lakosok egy részét is lefoglaltatta harangjukat. Erre az edelényiek Szendrő város lakosaihoz folyamodtak, akiknek akkortájt égett le a templomuk és benne a harangjuk is, hogy pénzen váltsák magukhoz a harangot és ne kelljen azt a bányai városoknak eladniok, mint ahogy a szentjakabiak is 2 harangjukat adták el. A német katonaság 10-12 összekötözött edelényi emberrel maguk mentek át Szendrőre, ahol is a megkötözött jobbágyok sírva kérték az őrség parancsnokát, Ragályi Jánost, valamint a többi tiszteket is, hogy tenné le érettük a pénzt és venné magához a harangot. Úgy látszik, Ragályi János eleget is tett az edelényiek kérésének; de hogy később kaptak-e és mily elégtételt a szegény meggyötört jobbágyok, annak nem maradt fenn emléke.

13 De a katonaság e fajta zsarolásain kívül voltak másféle terhek is, melyek a beszállásolás alkalmával a lakosság nyakába szakadtak. Az ezredparancsnokok a magok és tisztjeik számára úgynevezett diskréciókat kötöttek ki, melyeket a vármegye annál inkább megajánlott, mert ezen fordult meg mindig a katonatisztek jóindulata. 1715. november 13-án de Viard generálisnak és tisztjeinek a következő diskréciókat helyezték kilátásba: a) a generálisnak egyszer s mindenkorra: 12 hordó bor, 30 köböl búza, 6 sertés, 100 itce vaj; hónaponként: 20 drb. lúd, 26 kacsa, 10 pulyka, 60 csirke, 100 tojás, b) a kapitányoknak egyenként egyszer s mindenkorra: 10 köböl búza, 3 hordó bor, 3 sertés, 26 itce vaj; hónaponkint: 4 lúd, 6 kacsa, 2 pulyka, 15 csirke, 30 tojás, c) a hadnagyok ennek felét, d) a zászlótartók a harmadát kapták.

14 Ennek a bőkezűségnek lehetett köszönni, hogy az a 12 pontban foglalt akkorda, mely a vármegye és az ezred közt létrejött, nem volt olyan kérlelhetetlenül szigorú, mint lett volna a diskréciók nélkül.

15 Minthogy a nemesség mindinkább kivonta magát a szállás-adás kényszerűsége alul, a tiszteket pedig nem lehetett a paraszt házakhoz kvártélyozni, az országgyűlés elrendelte, hogy a főbb helyeken kaszárnyákat kell építeni. Mis12 Mjk. II. k. 77-78. p. 13 NRA. fasc. 1855. 92. 1

4 Jk. XVIII. k. 1, 234. p. 15 Uo. 235. p.