Levéltári Évkönyv 8. (Miskolc, 1997)

Gyula Éva: Helyek és helyszínek egy kora újkori mezővárosban. Miskolc topográfiája a 16-17. században

Bűnök és büntetések helyszínei Az iskolán és a kocsmán kívül a bűnös életnek egyéb helyszínei is voltak a városban, főként a félreeső helyek. A paráználkodás helyszínei a házak padlásai, istálló, kamorák sőt pincék voltak. 1684-ben nemes Jobbágyi János bűnös életéről folyt tanúvallatás, aki „egy kalmár túl feles borsot lopott volt", de paráznaságát is bizonyították a tanúk, akik látták, hogy „Újvári Jánosnéval eleget jártak az pincében ketten, mint az tulajdon feleségével", de Mészár utcai „házának való padgyán" is látta egy tanú.

306 1689-ben Rai János özvegye, Sőre Panna a bűnös a vármegye előtt, akinek paráznaságát a tanúk egy főutcái nemesi ház udvarán, valamint a „Piacon lévő Séraphin nevű házhelyen való házban és pincében" (mint elhagyott, puszta telken és helyen) is látták.

307 A boszorkányság gyanújába esett Szabó Pálnérói mondják a tanúk 1648-ban a vármegye előtt, hogy „Mihály nevű zsellérével együtt hált az szekéren" a házon kívül, másokkal pedig „a színben az sövénynél... a fedett pitvarban... mind pincében, mind egyéb helyeken is".

308 Kondai Kis Mihály főbíró 1698-ban főben járó vétkét „Ivócs Istvánné kertinek a híd felől való végénél, a Szinva folyás mellett, estve, naplemente után nyolc óra tájban, az bodzafa mellett, a sövény alatt" követte el egy leterített mentén, de ezen az eldugott helyen is utolérték a kíváncsiskodók.

309 Az italozás, részegeskedés önmagában is elítélendőnek számított, de más bűnökkel is párosult, s a bor mértéktelen fogyasztása szintén a város eldugott helyeihez kötődött. 1659-ben Eötvös Miklós és társai ellen folytat eljárást a vármegye, mert sok pincét feltörvén bort és lőrét loptak, illetve ittak meg, hol „ Varga Jakab istállója padján, másszor ismét György István kertiben... hol az magok lakóháza után való kertben, hol az magok istállójukban, étcakának idején ittak, táncoltak és száma nélkül dorbézoltak és szitkozódtak",

310 A bor legális fogyasztásának színhelyei, a kocsmák számtalanul voltak Miskolcon, felállításuknak a földesurak tilalma szabott határt. A kúriák és a város állandó kocsmái mellett a város lakói saját házukban, sőt a pincékben, kőlyukakban is gyakorta nyitottak italmérést, amint Haller György özvegye, Bethlen Éva panaszolja 1676-ban, ahol nemcsak bort, de más italokat is árultak.

311 A kocsmákat már jó messziről jelezték a cégérek, ezért a jogtalan kocsmatartás elleni fellépés látványos utcai jelenetben, a cégérek leszakításában manifesztálódott. A város egyik legrégibb kocsmáján, a pálos kúrián is ilyen koszorú díszlett 1646-ban, amikor Szintai Márton diósgyőri provisor, az uradalom kiváltságait féltvén, katonákat küldött a pálos kocsmára, akik „az borokat hatalmasul csaplották és pénz nélkül megitták, kirántván az csapot, az 306 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 501/a. 10. köt. 452-456. p. 307 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 501/a. 11. köt. 162-164. p. a™ B.-A.-Z. m. Lt. IV. 501/a. 6. köt. 601. p. 309 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1501/b. Sp. 1.1. k. 64. 310 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 501/a. 6. köt. 456. p. 1569. március 2. 311 inlmbitatores oppidi Miskolcz... in suis aedibus residentialibus, otnnimo minus nobiliztanbus, alii vero extra moenia seu fossatum dicti oppidi Miskolcz, in suis cellariis, tani vinum, quam etiam alios liquores educillare. B.-A.-Z. m. Lt. IV. 501/c. X. IV. 34.